Napkorong

Lerágom körmeim, mint medve a barlangjában,
szundítanék, de álmom elűzi gondjait a mának.
Fontosabb vagy, mint méhecske a virágnak,
meleg takaró alatt, szerelmesen vágylak.

Tenyerel a szél ablakomra, rázza a házat,
jeges ujjai mégse bánthatnak, várlak.
Szobámban a meleg tánca bágyaszt,
jó lenne most forró csókosan, ott lenni nálad.

Kint kóborol fázosan a tükör árnyéka,
kertek csöndjébe susog szürke kabátja.
Piskóta lábakon jön az éjszaka utána,
elegáns késfogást tanít a Hold kacagva.

Nézem a filemt a mennyezeten és ásítok,
somolygó csipkebogyó teája mellett,
rálátok az igazság arcára, most vicsorog,
bölcsesség térdére hajtja fejét és nevet.

Félénken jön szívembe bátorító gondolat,
készíti a holnapot, mint aki előre futott.
Ügyesen visz vágyam, s már látom válladat,
egy pók eközben a plafonról csendben lepotyog.

Hozzászólások

Radmila - november 14 2011 21:25:42
Kedves Colozó,
jól felépített vers, vigyázva a rímképletek betartására. Kifejezőek a hasonlataid. Nagyon is elgondolkodtató a versed.nem elég egyszeri olvasás.
Szeretettel gratulálok: Radmila

pircsi47 - november 15 2011 10:29:53
Miki!
Nagyon, de nagyon szép a vágyakozó versed!
Gratulálok: Pircsi

colozo - november 15 2011 13:21:37
Köszönöm - kedves barátaim, szeretettel ölel, M.

Eta-Etusom - november 15 2011 13:24:47
Huh de jó képek...
most ez a kedvencem:

"Kint kóborol fázosan a tükör árnyéka,
kertek csöndjébe susog szürke kabátja.
Piskóta lábakon jön az éjszaka utána,
elegáns késfogást tanít a Hold kacagva."

hzsike - november 15 2011 14:19:39
Nagyon tetszett. A vágyakozás, és közben a "száraz" valóság képei. Vezessen az utad, hamarosan ahová szeretnéd!
Szeretettel:Zsike