Tegnap végre öleltél. Furcsa bizsergés
Járta át a szívem. Ismeretlenül is
Ismer?s érzés. Oly régen éreztem.
Már hinni sem mertem, hogy létezett.
Azt hittem, csak álom volt a múlt,
Hol a szenvedély fellángolt-kialudt.
Mégis ez az álom a mélybe húzott
Minduntalan. De megtaláltad zokogó,
Reszket? lelkem. De mit kezdhetsz vele?
Képes leszek még hinni a szerelemben?!
Régen nem nevettem már tiszta szívvel,
S régen volt, hogy hitten, én is lehetek
Még boldog. Érzések és gondolatok
Kavarogtak bennem, s szinte ajkamat
Égette a vallomás: Tudnálak szeretni.
De megijedtem. Könnyebb volt hallgatni...
denes - december 19 2007 13:23:28
Nehéz megmondani, mikor kell hallgatni s mikor beszélni, hiszen a kételyek örökkön bennünk élnek.
mullerildiko - december 19 2007 14:13:02
Én sem tudok tanácsot adni, neked kell érezni... A vers nagyon szép! Üdv: Ildi
kormi37 - december 20 2007 08:38:55
Nagyon tetszik a versed, szépen aáfestetted az érzéseket. Üdv Kormi.
Velius - december 23 2007 14:53:37
Szia! Nagyon szeretlek, Szerelmem! Szó szerint ugyanezek az érzések és gondolatok vannak bennem is, annyi pici különbséggel, hogy én nem félek szeretni Téged, nem félek kimondani és kimutatni az irántad érzett szerelmemet! De bízom benne, hogy id?vel Neked is menni fog, mindenesetre én türelmesen és maximálisan segíteni foglak ebben és másban is, amiben csak szükséged van rá(m)!
Nagyon szeretlek!
Csókollak Kicsim!
Szia!
