|
 Vendég: 91
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Egyszer, ha majd valóban ott ülünk
kertünkben a padon, talán tényleg
megbánom azt, hogy milyen sokat
gondolkodtam rajtunk. Azon, hogy
egy-párként mi egymást miképpen
viselnénk, ígéreteinkből hogyan
válna mellvéd. Élet-pajzs, mely
védeni hivatott nyugalmunkat.
Nyugalmunk békéjét, egymást őrizve
csendességben...visszavonultan
mélyítenénk el szerelmünk érett
hatalmát felettünk. Addig, míg egyik
pillanatban nevetésed csattanásától
omlanék öledbe, utána következőben
pergő-heves vitában szikráznának
kihegyezett szavaink egymásnak.
Ismerni vélem különc kérdéseidet,
melyeknek értékeit találkozásunk
kezdetén elég gyéren toleráltam én.
Azóta eltelt közel két tarka év.
Csordogálgat retúrban, agyamnak
faliujságján...több, színesen-pergő,
biztonságos támfalként működő,
engem tőled őriző csókos emlék/kép.
Egyszer, majd ott a padon, már csak
nevetni akarok. Bújni hozzád, mélázni,
virágokat öntözni és gyönyörködni.
Gyönyörködni abban is, ami másnak
csúnya-rút, mert nem attól lesz
szebb a világ, hogy temetjük a bút,
hanem attól, hogy együtt ugorjuk
át a szomorút- a lécet rúdon hagyjuk
és... nem-elemezzük tovább magunk! |
|
|
- november 17 2011 20:40:44
Kedves Lambrozett!
Azt hiszem, mindannyian erre vágyunk. A végső megállapodásra, feledve minden rosszat, ami volt. Nagyszerűn szedted versbe, gratulálok!
Szeretettel. Tara |
- november 17 2011 21:16:51
Kedves Lambrozett!
Versed a felépítését tekintve inkább prózavers, de sok helyen lehet találni a sorokban belső rímeket.
Mondanivalója nagyon tetszett!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- november 18 2011 19:16:19
Örülök, hogy tetszett. S annak is, hogy ki lett cserélve a kép.
Ez inkább bejön nekem. Hálás vagyok érte. Köszönöm annak, akit illet! Sziasztok. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
