|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
(átírat)
Megbántottalak,
elmulasztott tegnapok
némaságával,
a ráncfaragó idő
elmúlásával,
kételyek között hagyva…
Az írás lehet,
csak méltó vezeklésem
vad késztetésem,
mert fülemben visszhangzik
sajgó szívhangod,
jajkiáltását hallom.
Szemem könnyében,
bússá szépült arcodon
hiába várás
ül, megérzem ideges
mozdulatod, min
végigfut a remegés.
Visszautaznék
az időben tehozzád,
hogyha lehetne,
- de nem lehet. Ezért e
jogos víziók
egyre csak jönnek, s nem
parancsolhatok
tollamnak, viszi kezem.
így lesz ez a vers
őszinte vezeklésem...
Bocsáss meg, kérlek! |
|
|
- november 18 2011 16:18:07
Biztosan megbocsát majd! Nagyon szépen vezekeltél! 
Gratulálok!
Szeretettel: Vali. |
- november 18 2011 18:47:24
Kicsit nehéz még véleményezni, mert új vagyok itt és nem ismerem a verseiteket. Arra nincs időm, hogy vissza olvassak.
Ha hozzám szólnának ilyen verssel, mindent megbocsájtanék.
Tetszett.
Szeretettel: Tigram |
- november 18 2011 18:54:48
ekome!
Jaj, de jó volna visszautazni az időben!
Jó kis versedhez gratulálok: Pircsi |
- november 18 2011 20:00:58
Köszönöm nektek a figyelmet! |
- november 19 2011 12:48:21
Ekome Kedves!
Versben minden könnyebb, még a bocsánatért esedezés is.
A kimondott és leírt szó, mindutalan megnyugtatólag hat, mind két félre, de ha csak ránk a bűnbánóra, már az is egy mérföldkő. Az érzelem szépen végig vonul a soraidon, nekem tetszett.
üdv:gufi |
- november 19 2011 18:26:51
Kedves Ekome!
Én is azt hiszem, hogy ilyen kedves bocsánatkérést el kellene fogadni. De talán nincs már az, aki megbocsáthatna? Ha így van, sajnálom!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. június 06. péntek,
Norbert napja van.
Holnap Róbert napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
