Vedd el? a legrejtettebb mosolyod,
mert mit ér, ha magadban hordozod.
S ha szemed már nevet, ölelj meg,
mint tüzes nappalt a h?sít? fellegek,
vagy k?sziklát a tenger, megsz?nni
nem akaró féktelen mohó kedvvel.
Szeress hát! Húzz magadhoz szeliden,
s érzéki érintéssel tedd szebbé életem.
Szoríts, hogy testem olvadjon a kéjjel,
mi testedre vágyik, forró szenvedéllyel.
S ha már elhalkultak a szerelmes szavak,
de a gyönyör? órának perce még marad,
csitítsd el csókjaiddal a forró vágyakat.
