Suttogom a néma éjnek,
szeretlek téged.
Mondom a virágnak,
beszélem a fának,
kiáltom az erd?nek,
végre tavasz van szívemnek!
Lágy tavaszi szell?re csókot szórok,
s ha símogatja arcod,
érezd hogy ott vagyok.
Csivitel? madárkára lelkem bízom,
hogy hozzád vigye angyalom.
De szívem, a szívem azt magam viszem.
hogy bántsanak azt nem hagyom!
Küzdök mint b?sz apa,
ki szereti gyermekét,
mint oroszlán ki védi kölykét!
Néked adom szívem, s lelkem,
hogy bántsanak azt nem hagyom.
