Színes a táj álmaiban, tág a világ csendtelenül.
Tétlen, akár pont a papíros közepén, nesztelen ül,
vár a madár, hogy mire, már nem tudom, ormótlan id?
sorvad, akár rég leszedett réti virág, szótlan is ?,
mert ahol él, zúg az üresség, mikor elbújik a szél.
Szárnya alá hajtja fejét, már a magány rég elalélt.
cookie001 - december 20 2007 08:28:11
Te,Peti,ez nekem nagyon tetszik!Megfogtad a hangulatot,én meg madárnak éreztem magam.(Pedig nem vagyok madár!)
denes - december 20 2007 09:19:08
Bizony, ez különleges hangulatú, jól összerakott vers. Nekem is tetszett.
Nagylabu_Vereb - december 20 2007 11:43:55
Köszönöm szépen
Igyekszik az ember )))
mullerildiko - december 20 2007 12:37:19
Kedves Peti! Nekem is tetszett ahogy összekötötted a a pontot a madárral életh? és egyszerre elvont, tetszett. Ildi
