|
 Vendég: 104
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Tükröt tartok a nap felé, szerelmem,
hogy égő szép szemed újból megleljem,
mert úgy hiányzik valami a lelkem mélyéről,
lajtorjával hoznám azt le az ég kékjéről.
Követem nyomát a végtelen semminek,
halandó vagyok, így tanították az istenek,
vajon hinnem kell-e teljesen a szavuk?
állhatok-e ellent, ha szívem a cáfolatuk.
Bársonyzsinór hullott ölembe az éjjel,
gondolhattam róla: ez talán égi jel,
kapaszkodtam rajta lépésenként lelkesen,
szétfoszlott álom-karc települt terhesen.
Hessintettem ébredéskor ábrándomat tova,
rámtapadt nyomata, mint fára a moha,
szédülten emeltem fejemet párnámról,
halhatatlanság szele suhant a párkányról.
|
|
|
- november 19 2011 15:20:38
szép verset írtál lambrozett!
Gratulálok: Pircsi |
- november 19 2011 17:22:08
Kedves Lambrozett!
Csodálatosan szép a Te versed is, mind verstani szerkezete, mindpedig mondanivalója megállja a helyét!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- november 19 2011 20:08:53
Kedves Lambrozett!
Bizony bizony a tükör néha csalfa, nem szabad felülni neki. Nem is rossz ha olykor felébred az ember.
üdv:gufi |
- november 19 2011 21:36:49
Kedves Lambrozett.
Szép, érzelmekkel teli alkotás, tetszett.
Üdv:Tigram |
- november 22 2011 22:49:10
Tigram, gufi!
Nemnem...nem hiszünk a tükörnek.
Köszönöm, hogy láttatok. |
- november 22 2011 22:50:29
Zsuzsa és Pircsi, örülök, hogy tetszett. Köszi! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
