|
 Vendég: 96
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
H.Gábor Erzsébet-Szöllősi Dávid
Az utolsó dal
Nem engedtél soha
Hitem szerint élni,
Erős szárnyaimmal
Egekig repülni.
Nem hagytad soha, hogy
Messzi útra keljek,
Nem hagytad, hogy én is
Szabadon szeressek.
Magadhoz láncoltál
Arany fonalakkal,
Kijelölted utam
Éles vonalakkal.
Kalitkába zártál,
Magokkal etettél,
Legfeljebb percekre
Szabadon engedtél.
Nem hallhatott senki
Csak neked daloltam,
Arany csengettyűként
Játékszered voltam.
Aztán elhallgattam,
Magamban dúdoltam,
Aranykalitkában
Boldog sosem voltam.
Megpróbáltam egyszer
Messzire repülni,
Gyöngyös kalitkámtól
Távolra kerülni.
De az orvvadászok
Meglőtték a szárnyam,
S visszahoztak hozzád,
Pedig nem kívántam.
Azóta a torkom
Egy hang el nem hagyja,
Én lettem a sorsom
Reményvesztett rabja.
Szegett szárnyaimmal
Mégis vágyakozom,
Az ég felé nézve
Gyakran imádkozom,
S álmomban a Napot
Próbálom elérni,
Hátha sikerül még
Egyszer szárnyra kélni.
|
|
|
- november 20 2011 09:38:04
szép szabadságvágy - szállni szabadon, mint a madár...
/közös versetek - adott szavakra?/
tetszik - gratulálok - mamuszka |
- november 20 2011 09:50:07
Kedves Hzsike és Dávid,
közös alkotásotok szép képekkel, a magány himnusza lett.
Szeretettel gratulálok: Radmila |
- november 20 2011 12:33:01
Kedves Zsike!
Közös versetek nagyon szép!
Szeretettel gratulálok!
Évi. |
- november 20 2011 12:33:37
[b]Ez csodaszép lett.[/b] Az egyik kedvenc idézetemre emlékeztet. Milyen sokan élnek így... és nem mernek elrepülni még azok sem, akik tehetnék. A szabadság érzése nagyon fontos, hogy boldogok legyünk. Ugye nem bánod ha bemásolom. Annyira igaz, ahogy a versetek is.
[i]Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi. Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. (...) A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat. De egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? És megijedt. (...) És azt gondolta: "Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem." A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába, és fogoly lett. A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte. (...) Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni a létének értelmét, és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását, és megcsúnyult. (...) Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között. (...) A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét, és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá. "Miért jöttél?" - kérdezte a halált. "Hogy újra együtt repülhess a madaraddal" - felelte a halál. "Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele."
Paulo Coelho[/i] |
- november 20 2011 15:25:45
Nagyon szépen simultok egymás soraiba...
Elaine, nagyon tanulságos a történeted, én is szeretem Coelhot.
Maryam |
- november 20 2011 17:22:41
Kedves Zsike!
Ez a vers gyönyörű a mondanivalója miatt is, hiszen valóságosan és átvitt értelemben is igaz, hogy hiába a díszes kalitka, ha valakinek szomorú az élete, mert nem élhet szabadon!
Örülök, hogy Elain idézte Coelho által írt történetet, amely szintén nagyon tanulságos!
Gratulálok versedhez!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- november 20 2011 17:39:56
Szép dallamosság vonul végig a versen, ügyesek vagytok.
Szeretettel Joli |
- november 20 2011 19:11:34
Kedves Mamuszka!
A szavak nem voltak megadva!( a téma szabadaon választott)
Ezt a verset én írtam, és Dávid volt a zeneszerző!
Ő volt az, aki megcserélte a sorokat, "kipofozta" a rímeket, és "zeneileg" - hisz Dávid nemcsak költő, műfordító, hanem zenész is- dallamossá tette ezt az egész verset. Aztán összegyúrtuk az egészet, és Íme! Ez lett belőle!
Nekünk tetszik a "közös gyermek".
Valaki azt írta egyszer aki olvasta már, hogy olyan mint egy népdal, már csak meg kellene zenésíteni, de igazából.
Köszönöm szépen, hogy elolvastad.
Szeretettel:Zsike |
- november 20 2011 19:13:24
Igen, kedves Radmila!
A társasmagány himnusza!
Köszönöm, hogy Te is elolvastad.
Szeretettel:Zsike |
- november 20 2011 19:14:44
Kedves Viktória! Ez így igaz!
Köszönöm kedves szavaidat.
Szeretettel:Zsike |
- november 20 2011 19:15:30
Kedves Évike!
Köszönjük a gratulációt!
Szeretettel:Zsike |
- november 20 2011 19:19:56
Kedves Elaine!
Gondolom nem csak én, hanem mindenki aki elolvasta ezt a történetet, kissé hátborzongató, de mindenképpen nagyon is tanulságos példaként szívleli meg.
Örülök, hogy idemásoltad. Köszönöm szépen Neked.
Szeretettel:Zsike |
- november 20 2011 19:25:43
Kedves Maryam!
Örülök, hogy Te is elolvastad a versünket. Igen, Dáviddal sokban hasonlítunk egymásra, már ami a verseket illeti -bár mondhatni emberileg is sok a közös tulajdonság bennünk- nagyon szeretjük, és tiszteljük a szép, és tiszta rímeket, a versek szentséges "kerítését". Közös alkotások már jóval korábban is születtek, nem most kezdtük az irodalmi együttmunkálkodást.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel:Zsike |
- november 20 2011 19:27:13
Kedves Zsuzsi!
Örülök, hogy tetszett a versünk, és köszönöm szépen a gratulációt!
Szeretettel:Zsike |
- november 20 2011 19:28:40
Kedves Joli!
Köszönjük szépen kedves szavaidat.
Szeretettel:Zsike |
- november 20 2011 22:24:31
Kedves Zsike!
Közös szerzeményetek újfent kitűnő lett, most már Dávidot kell
kapacitálni a zeneszerzésre és akkor népdalként is népszerű lesz.
Szeretettel gratulálok mindkettőtöknek:Jani. |
- november 21 2011 08:40:27
Kedves Zsike!
Közös művetek remek lírát szült! GRATULÁLOK! |
- november 21 2011 08:57:20
Kedves Jani!
Örülök, hogy tetszett a közös vers. Látod, ez eszembe sem jutott, hogy Dávid is megzenésíthetné! Na, majd szólok Neki!
Köszönöm, az ötletet és a kedves hozzászólást is.
Szeretettel:Zsike |
- november 21 2011 08:58:20
Kedves Barna!
Neked is köszönjük az olvasást és a véleményt.
Szeretettel:Zsike |
- november 21 2011 20:19:42
Mamuszka, Mila, Viki, Évi, Elaine,
Maryam, Zsuzsa, Joli, Jani, Barna!
Valamennyiőtöknek köszönöm én is az értékelő méltatást, továbbá Zsikének a kedves és célszerű kiegészítést közös
gyermekünk "születésének" hátteréről. Gyakran előfordul,
hogy egy témáját tekintve nekem tetsző verset további
formai finomításnak vetek alá, mert úgy érzem, hogy az
adott vers ezt megérdemli, netán igényli. Ilyen "dávidos"
átiratokból már nagyon sokat készítettem. Néha elküldöm
az eredeti szerzőnek privátban, máskor megtartom magamnak,
de soha-sehol a sajátomként nem adom elő. Van, aki meg-
köszöni, és okul belőle, van, aki megsértődik. Szíve joga.
Én ezért soha nem nevezem magam költőnek, pusztán egy
"rímszerész" vagyok, aki máig a fióknak ír, sehol-semmilyen újságban, antológiában, papíralapon nem jelent meg, pedig
többszáz saját és fordított verssel rendelkezem...
De bocsi, nem rólam van itt szó. Még egyszer köszönöm mindenkinek, hogy olvastátok közös versünket, amelynek
szerelmes ihletője, első forrása természetesen Zsike volt!
Szeretettel: Dávid |
- november 22 2011 12:56:37
Nagyon szép, gratulálok: Pircsi |
- november 22 2011 14:48:36
Kedves Pircsike!
Örülök, hogy tetszett, köszönjük szépen kedves szavaidat.
Zsike-Dávid |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
