Napkorong

Mikor meglátta,
A domb oldalán felfele jött,
Keletről,
Míg Ő Nyugatról és köszönt.

Ha nem tévedek,
Májusi nap volt,
S mindketten gyerekek,
Kis szőke hajukat fújták a szelek.

S ahogyan egymást meglátták,
Arcaikat bámulták,
Mosolyogtak,
S a gyönyör tükrében voltak.

De a rossz óra eljött,
A lány kacagott,
A fiú sárga lett,
Keletre, Nyugatra mentek ... mindegyik ahonnan érkezett.

...............................................

Megfoglak
Remegés,
Pillantás,
Virágok,
Mikor jársz ott,
Azokon az ösvényeken ?
Ott vannak a párok.
Sóhajtás,
Gondolatok,
Sírva nyögsz,
Bolondos gyerekes álmok.

.........................................

Én tudom mennyire
Múlandóak vagyunk.
Pehely a szélben,
Szeretnélek megénekelni,
Egy szent énekben !
Melyet a földön és az égben
Még senki nem hallott.
Cserébe, mint fizetség
Annyit kérek, hogy mosolyogj,
Mikor az utadon egy szomorú
Énekessel találkozol,
Mert csak Te tudsz úgy mosolyogni,
Három kurta, pengető ének !

Hozzászólások

Radmila - november 22 2011 19:44:50
Kedves Elemér,
nagyszerűen levezetett érzelemvilág a gyerekkoról az érett felnőttig. Szeretettel gratulálok: Mila

pircsi47 - november 22 2011 20:35:30
Elemér!
Nagyon tetszett a versed, a régi emlékeidről!
gratulálok: Pircsi

Szollosi David - november 22 2011 22:23:02
Kedves Elemér!
A mellékelt képen örömmel fedeztem fel azt a hangszert, amit én 35 évvel ezelőtt hoztam haza Mongóliából. Ez egy kínai pengetős népi hangszer, 3-húros, és úgy hívják, hogy sandz. A dobja kígyóbőrrel van bevonva. Az enyémen nincsenek húrok és nem tudom, hogy a gitárhúrok passzolnak-e rá. Majd valami kínait meg kell kérdeznem, ez utóbbiakból több van nálunk, mint ilyen hangszerből...
Versed keleti szereplője akár ilyen hangszerrel is adhat szerenádot a nyugati kislánynak. De hogy nem lehet belőlük tartós pár, az biztos. Nem hagyja az ázsiaiak elzárkózása...