Kapuit törném be, lázasan az éjnek,
A sötét fekete égi messzeségnek.
Állok némán és széttárom kezem,
Megadom magam, oda és Neked.
Tégy velem bármit, akármit, csak tedd!
Tépd ki, bár szívem, csak legyél velem!
A hajnal jöjjön és vigye el az álmot,
Nem akarok én már felébredni máshogy!
Szívem nyújtom feléd, legyek akár szolgád.
Ha Isten ezt mérte rám, így lesz édes igám.
Önként megyek, nehéz súlyokat cipelve,
S közeledve feléd, t?nik minden terhem.
Csak ne hagyd kés?bb, ne, hogy elillanjon!
A szerelmet szívemb?l tépd ki inkább, most!
Fájjon, ha kell, de engedj most felállnom!
Ennél tovább talán, végzetes lesz várnod!
