|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Lehullott levelek lágy zörejét
Viszi most a szél át, a városon,
Keresztül minden ajtón, ablakon,
Házról házra oson.
Egyedül sétál este az utcán,
Pislogó lámpák fénye világít,
Zsebre tett kézzel bolyong, mint akit
Semmi sem irányít.
Lehajtott fejjel tekint a kőre,
Furcsán vizsgálja minden sétáló,
Kabátja barna, cipője szakadt,
Haja meg szétálló.
Mindezek mellett nézd meg az arcát!
Aprócska mosoly a szája szélén,
Boldogság tüze lángol szüntelen
Lelkének legmélyén.
Ez a kóborló, most ez vagyok én.
A bánat borús látszata kísér,
A jövőm viszont csodásnak tűnik,
S boldogságot ígér. |
|
|
- december 01 2011 17:53:02
Örülök, hogy olvashattam szép soraidat
Üdv:Beo |
- december 01 2011 18:53:03
Kedves Joe Miller!
Nagyon szép őszi versedet én is örömmel olvastam.
A lényeg, hogy lelked legményén boldogság tüze lángol, és borús látszat mögött a boldogság vár.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- december 01 2011 19:00:29
Kis melankólia mögött ott lérzem a boldogság reményét és ez jó...szép ez a vers ,jó olvasni! Szeretettel:fava |
- december 01 2011 19:03:23
Kedves Joe! Séta a boldog jövő felé! Ne siess, sétálj csak szépen lassan, a várakozás öröme is gyönyörű, hát még a bereljesülésé!
Szeretettel:Zsike |
- december 01 2011 19:47:27
Nekem is tetszett a versed.
Üdv, Feri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 05. szerda,
Krisztina napja van.
Holnap Berta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
