Színes tömegben szürke folt vagyok
Színtelen, unalmas,és kopott
Lelkem gondosan palackba zárva
Érzéseim el?tt homály szürke fátyla
Bármerre lépek falakat találok,
S nem fele senki hiába kiáltok
Lépek el?re,de sehová sem jutok
egy helyben állok, bárhogyan is futok,
A színes emberek átnéznek rajtam...
Pedig én nekik mindent megmutattam.
Úgy érzem magam mint törött szárnyú madár,
Ki szabad ugyan, de repülni nem tud már
Úgy érzem a színek agyonnyomnak, megfojtanak
Szürke szemem a földre szegezem
Nem lépek, nem er?lködöm.
Minek?
Hisz ezzel nem megyek semmire.
Nem akarok semmit!
Hagyom hogy sodorjon a tömeg...
Egyszer... valahol... talán...
én is színes leszek
