|
 Vendég: 32
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Rideg téli este, szél borzolta világ,
Hideg hangod fülemben csengve ég,
Lelkemre fagyott, miképp’ egy bús jégvirág.
Vajon ez lesz az utolsó emlék?
Kinéznék az ablakon, hátha fény derül,
De az utcát sűrű köd uralja,
Akárcsak a kétség szívemet legbelül.
Kitisztul-e még az ég valaha?
Szitál az eső, lassan a talajra fagy.
Bizonytalanság öl így ki mindent,
Ereimben is csupán dermedt vér sarjad.
Cafatokra tépi-e hitemet?
Nehezek az esőcseppek, úgy kopognak,
Fájdalmas zokogásuk hangzavar.
A türelmes percek egyre inkább múlnak.
Hol késlekedik már a várt hajnal?
E téli éjszaka szele havat fakaszt,
Szívem várakozásban rostokol.
Remény és kétely harcában melyik lesz az,
Amelyikben majd több erő honol? |
|
|
- december 04 2011 10:05:18
Kedves Be Yu,
belső vívódásod kitűnő versbe foglaltad.
Szeretettel gratulálok: Radmila |
- december 04 2011 11:47:26
Nagyon jó vers, gratulálok.
Szeretettel:Gizi |
- december 04 2011 12:36:51
Kedves BeYu!
Bízzál, és akkor a remény fog győzedelmeskedni a kétely fölött!
Szép versed nekem is tetszett!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
