|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Sokat jártam az országot hosszában, széltében,
Egyszer egy keskeny kis utcához jutottam ...
Névtelen volt és számtáblák nélküli, máig nem értem.
S a végében öregeknek otthont adó helyiség volt,
Egy koros hölgynek látszó ült ablakában ...
Hol a mosolytalan arc csak nézett egy irányban.
Istenem, arcán a ráncokat jól ki lehetett venni,
A múlt segítségével kaphatta ...
S izgatottan rám nézett, láttam sírni, zokogva.
Száznál több könnycsepp,
De egyik sem csillapította fájdalmát ...
Megbocsájtani nem tud, szavai ezt mondták.
Fájdalmamban, erő nélkül,
Egy emlékről megkérdeztem ...
Válasza halk volt: Én voltam múltidődnek nagy szerelme. |
|
|
- december 08 2011 17:57:10
Elemér!
Nagyon szomorú, de mégis szép versedhez gratulálok: Pircsi |
- december 08 2011 18:13:36
Lehet, akkor rosszul döntöttetek....
Szeretettel Joli |
- december 08 2011 21:21:52
Fájdalmas...de az emlékek bennünk élnek,és csak egyre szépülnek és halványodnak...
Szeretettel: Zsike |
- december 09 2011 16:03:45
Kedves Elemér!
Ez igazán nagyon szomorú!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. május 31. vasárnap,
Angéla napja van.
Holnap Tünde napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
