|
 Vendég: 106
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Az estharang reze rég megkondult már; ásítok.
Huszonhárom-negyvenegy. Az Éjfél kopogtat
Az álom virrasztó ajtaján, megannyi titok
Füzérré fonódó csillag-lugasa alatt.
A sarokban sebtében megvetett, álmatlan ágy.
Az olvasólámpa sárga fényét kioltom,
S a sötétben lassan szikrát szakajt ábránd és vágy,
S e tűzben csiholt az új otthon, édes otthon.
A fekete félhomály von pillámra takarót,
S a néma csend karol át, mint hűs kezű anya;
Befogadom bensőmbe e furcsa jóakarót,
Hogy kitöltse vénáimat zúgó aranya
A földöntúli tájnak, mit az agy zár – a szív nyit;
Majd átlépem a képlékeny illó-küszöböt.
Vállam terhét ím hátrahagytam, nem maradt: csak hit,
Remény, és áldott béke hoz reám örömöt.
Rémálmoknak itt nincs helyük… a Gonoszt kizártam.
Csupán a szívvel dobbanó szeretet maradt.
...s azt, a csillagszőtt egek felé mindet kitártam:
Tüdőmbe szívtam, mint levegőt, az álmokat.
Ott, ahol az ablakon túli világ nem zajong,
Mint vérző-háborgó-csattogó csatamező;
Ahol ég és él bennem a tűz, s nem csak gyertyacsonk;
Ahol a lélek dús, gazdag, és nem éhező;
Ott van az Álmoknak Örökké Virágzó Földje,
Hol sziréndal járja át testem pórusait,
És bennem él minden egek kékje, erdők zöldje:
Hazaértem. Boldog madarak kórusait
Hallgatom az oly puha rét hátán megpihenve.
S ha kedvem tartja, tündérekkel lejtek táncot,
Vagy szelíd-szilaj sárkányok nyakát átölelve
Hasítom át a leget; regényes hegyláncot
Hagyok játszi könnyedséggel messze magam mögött,
Azúr tengerek leviatánján suhanok
A tűnő horizont vöröslő árnyéka fölött.
És túl minden való határon: boldog vagyok.
Ámde a vekker éktelen ricsajjal csörren fel,
Kalapácsként törve szét az álom-üveget
Űzi a menedéknek megmaradt álmokat el.
Mert nincs más otthonom már, csupán a képzelet.
Ó, bárcsak újfent elragadna az édes álom:
Tudom, többé soha-soha el nem eresztem.
E drága föld, ezer csoda lenne Mennyországom,
És a boldogság kék madara a keresztem. |
|
|
- december 10 2011 11:10:34
Kedves Tris,
álmaid sok szép képben tártad elénk, remélem versed utolsó sora metaforikus jelentéssel bír.
Szeretettel gratulálok: Radmila |
- december 10 2011 12:08:43
Rég olvastam ilyen gyönyörű verset mint ez. Fantasztikusan szép, tiszta, láttató gondolatokkal, képekkel és szépséges szép, gazdag szókinccsel formálod, formáltad nagyon szép versedet.
Nagyon-nagyon tetszett. Többször is elolvasom még.
Nagy gratuláció:Szeretettel:Zsike |
- december 10 2011 14:59:24
Kedves Tris!
Én azt hiszem, Tőled még ilyen gyönyörű verset nem olvastam. Vagy talán nem emékszem rá.
A vekker csörrenése egyáltalán nem hiányzott, még a versben is zavarólag hatott, ahogy "kalapácsként törve szét az álomüveget"!
A szép álmokból felébredni nem jó érzés, a rosszakból felébredni jó!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- december 10 2011 15:03:10
Öcsém!
Fantasztikus,hogy milyen gyönyörű verset írtál, nagyon tetszett,
gratulálok: Nénéd /Pircsi/
Visszatérésednek örülök! |
- december 10 2011 15:53:59
Ehhez csak gratulálni tudok.
Szeretettel Joli |
- december 10 2011 16:22:46
A 7-8-9. versszaknál... én sajnálom mindig amikor többen megtöritek amit nagyon nem kellene... de szép! sokan szeretnénk az álmainkban élni.... |
- december 11 2011 14:44:15
Szia!!!
Visszatértem még egyszer olvasni ezt a gyönyörűt!!! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
