Vagyok , mert lettem
Nem kértem, mégis megszülettem.
Így lettem árva.
Letaszítva a sötét homályba,
mit pusztít, mint a fáklya
a hazugság, a kapzsiság lángja.
Hol az ég nem terem csillagot
ahol a nap is csak pénzért ragyog,
Hol a jóság b?n, s a b?n az erény,
Istenem! hova kerültem én?
Mért vetted el szárnyam?
Mit vétettem neked?
Nyújts felém kérlek segít? kezed,
vagy taszíts a pokol tüzébe,
de kérlek az égre,
ne hagyj egyedül!
denes - december 26 2007 08:10:26
Szomorúan keserg? és magányt sugárzó a vers, a kiábrándultságot így követi majd a könyörgés a magány ellen. Szép, mégis fájdalmas a versed,
(ne felejtsd: az égitesteket nagy kezd?bet?vel írjuk)
