|
 Vendég: 127
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
VACOGÓ PERNYE
szétfolynak a fájdalmak
a csend csontjain vázasodik
leépül mint a vakolat
évek téglái hol itt
hol ott lebomlanak
lerakódnak külön halomba
mint a könyvek poros
emlékek táncol sikongva
a huzat lángok közt toroz
kályha kellene kályha
meggypirosra izzó vastestű
szűz érinthetetlen hiába
vágyol mint kéménybe eskü
pernyévé foszlott gondolat
versek rímtelen magánya
a fájdalom fosztogat
mint szüléskor mérnéd a percet
érlel aszal halálra noszogat
s amikor arcodra vésed versed
kinevet saját lábadon távozik
s itt marad a görcs az olvasat
a papír-negatív megőrzi átkaid |
|
|
- december 12 2011 16:44:05
Hú de jó!
Most nem reflektálok versben, de elolvasom még párszor! |
- december 12 2011 18:05:15
Ezt majd mégegyszer elolvasom, hogy helyére tudjak tenni mindent jó? |
- december 12 2011 18:28:29
Elégetünk mindent. Az emberi szellem egy nyughatatlan, izzó lángcsóva, ami idővel pernyévé szelídül. Pontosabban minden elég, a test, a lélek, a szellem, mint égő áldozat, és így a jó.
Az átok megőrződése akkora feszültséget ad a versnek, hogy szinte szétrobban.
Bámulatos. |
- december 12 2011 21:05:17
Kedves István!
Nagyon jól sikerült a vers, a keresztrímes sorokkal!
A mondanivaló kibontása még mindig nehézségeket okoz nekem.
Üdv.:Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
