Helyetted alszom el.
Legyen tűz, ha kell,
Hitedet égetve el,
S, ha kell, majd szunnyad a szív.
Mint elfoszló papírhajó
Üvöltve üldözhet a szó,
Míg meg nem érted.
A bizalom szabadon száll,
Akár a gyűlölet.
Te döntöd el,
Hogy rabszolgád legyek,
Vagy vágyaid varázsa,
De lehetek harcaidnak tánca,
Vagy vesztes győzelmednek álma.
Hisz tudod, győz, ki háborút veszít,
S jóllakottnak reszkető az álma,
S félelme netovábbja, ami
Fél elmének vágya,
Mert attól fél a fél,
Mert csak fél, s nem egész,
Így a szív homályba vész.
Hallgasd hát a szent beszédet,
Himnuszok dicső, zengő hangjait,
S lásd, ahogy az Amarílisz
Szeretetre, alázatra tanít,
Hogy félelmed ne dühöd legyen,
Hogy értelmed ne kínba vigyen.
De, ha kell, helyetted alszom el. |
|