|
 Vendég: 37
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Radnai István:
VÁLTOZÁSOK
ha sajkánk viharok taraján imbolyog
mered az árboc és csupasz
vitorlaként feszülnek csonkszavak
felkap a hullám s völgybe ejt gagyog
a szánk elfúló vallomások sóhaj
nyílik a távolság forrósodik az óhaj
mint légnyomás emelkedik zuhan
mint balga felleg amelyet vad égalj
s a beszűrődő csábos ízú telihold
kerekre nyíló szádról idehord
elringat izzaszt feszít a képzelet
akárha alkonyi kósza szél eláll
csak szívünk partjait verdesi hullám
csillapul az ágy lehül csak lepedőnk feszes |
|
|
- december 14 2011 10:28:32
Kedves Pista ez Gyönyörű!
Nagyon átjött az érzés, a gondolat.
Kérlek nézd meg ez alatt a versed alatt az: És mégis c. versemet..
Véletlen lehet?
Szeretettel olvastam szépséges soraidat.Zsike |
- december 14 2011 11:58:54
István!
szépet írtál!
Gratulálok: Pircsi |
- december 14 2011 12:59:17
Kedves István!
Szonetted (mely csak egy kicsit rendhagyó), nagyon tetszett!
Gratulálok!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- december 14 2011 17:02:45
Persze, van ilyen állapot is, talán a kor hozza magával.
Szeretettel Joli |
- december 14 2011 20:10:50
"Befordult szavakba gabalyodik a lélek.
Torkon ragad az ítélet, a végzet.
Ár s apály döntötte el a létet.
A vágy párája fátylakat táncoltat,belülről égve!" |
- december 14 2011 20:31:39
Képzelt változások? Álváltozások? Változatlan a feszes lepedő. Örök körforgás az élet. Mondhatnék még egy pár kemény közhelyet, de most inkább megkegyelmezek nektek.
Kedves István! Tetszett e versed. |
- december 15 2011 03:31:20
Az ember beleszédűl. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 20. hétfő,
Illés napja van.
Holnap Dániel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
