Napkorong

Radnai István:

AGY-MOZDONYOD ZAKATOL

magam zárva magamba alszom
hogy ébredjek még nem elég
mélyen a felszínen halmom
csak vakondtúrás eléd
toppan megrázza magát
még nem fagyott át
a talaj közeledik feléd
micsoda gondolat
az éj kertjében
rád a hold ugat
szemedbe mélyen
beszövi magát egy sugár
amitől ébredni muszáj

ma még megébredsz
bár kicsit sűrűn cserepeire
tört ablak az éjjel
bele ne lépj eredetileg
pihenni szerettél volna
zaklatott volta
karika-túra az eredetire
annyiban hasonlít az aggkor
hogy bizonytalan mint akkor
amikor megtetted első lépteidet

Hozzászólások

vali75 - december 17 2011 07:30:22
Remekül megírtad!

Gratulálok!

Szeretettel: Vali.

gyongyszem555 - december 17 2011 08:50:25
Gratulálok!
Szeretettel: Évi

Torma Zsuzsanna - december 17 2011 11:35:27
Kedves István!

Ilyenkor érjük el a második gyermekkorunkat!

Üdv.: Torma Zsuzsanna

mamuszka - december 17 2011 12:56:07
Kedves István!

Olyan, mintha az én életemet is leírtad volna remek metaforáiddal...
zakatol az agy, - a gyerekkor karikatúrája az öregség - nem pedig megújulása...
komor gondolat, de igaz és fájdalmas
üdv. Sarolta

reitinger jolan - december 17 2011 16:04:47
Nehéz az ilyen dologgal szembesülni... reálisan, te ezt tetted.

Gratulálok !

Szeretettel Joli

giziszalay - december 17 2011 16:39:01
Tetszik a versed, bölcs gondolatok ahogy azt már megszoktuk.
Szeretettel:Gizi

hzsike - december 17 2011 17:14:53
Szeretettel olvastalak:Zsike

Peszmegne Baricz Agnes - december 17 2011 20:33:44
Hú, ez nagyon izgalmas! Ahogy a narratív részek az önmagaddal való párbeszéddel váltakoznak... Számomra egészen különleges és kiválóan illik a tartalomhoz.
Bennem azt a képzetet indította fel - lehet, hogy nem így van, ezt meg kellene még élni - hogy a második gyermekkor, a leépülés, a gyermekkori felépülés, fejlődés inverze, az agg ember ugyanúgy elkezd magáról narratívákkal beszélni, mint a kisgyermek.
Persze megoldható sima monológként is, de úgy nem annyira izgalmas.

AGY-MOZDONYOD ZAKATOL

magad zárva magadba alszol
hogy ébredjél még nem elég
mélyen a felszínen halmod
csak vakondtúrás eléd
toppan megrázza magát
még nem fagyott át
a talaj közeledik feléd
micsoda gondolat
az éj kertjében
rád a hold ugat
szemedbe mélyen
beszövi magát egy sugár
amitől ébredni muszáj

ma még megébredsz
bár kicsit sűrűn cserepeire
tört ablak az éjjel
bele ne lépj eredetileg
pihenni szerettél volna
zaklatott volta
karika-túra az eredetire
annyiban hasonlít az aggkor
hogy bizonytalan mint akkor
amikor megtetted első lépteidet

haaszi - december 17 2011 22:30:36
István, gratulálok remek versedhez!

rapista - december 17 2011 23:19:31
ha az XXI. századi világom és sorsom találkozik - mások ... gyakran szintén sanyarú, tapasztalaitaival és magukat IS benne látják - az csak nyereseség, akár magának a KÖLTÉSZETNEK!
igyekszem belefoglalni, de elkerülni egyben, hogy "én bírok versemnek hőse lenni" - de főleg "első és utolsó mindenik dalomban"
Én, mert ki más! DE NYITOK AZ ÁLTALÁNOS EMBEREIRE!

Bár ez Babitsnak éppúgy sikerült: JÓNÁS KÖNYVE!!!!
(Az idézetet, szokásom ellenére, nem ellenőriztem, fejből írtam, remélem, nem hibás!

rapista - december 17 2011 23:23:02
A lírikus epilógja

Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam.

(és van tovább is, csodás szonett):

S már azt hiszem: nics rajtam kívül semmi,
de hogyha van is, Isten tudja hogy van?
Van dióként dióban zárva lenni
s törésre várni beh megundorodtam.

Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm,
csak nyílam szökhet rajta át: a vágy -
de jól tudom, vágyam sejtése csalfa.

Én maradok: magam számára börtön,
mert én vagyok az alany és a tárgy,
jaj én vagyok az ómega s az alfa.

mazsu - december 18 2011 06:21:28
Szó szerint egyet értek, de kérlek ne gondolj még rá, ha lehet.

sziszifusz - december 18 2011 07:58:29
Látom neked is van "kertedben" vakondtúrás...

Nagyon jó lett! Mélységét érezni - katarzis ... álom-valóság

rapista - december 18 2011 08:28:42
Kedves mazsu! és a többiek!

A versemben inkább az ÁLTALÁNOS ÉRVÉNYŰRE figyeljetek, nem önéletrajz, bár nem fiatalodom, csak elvétve!