|
 Vendég: 89
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Amikor ifjonti hévvel még
álmaid végsőkig kergeted,
úgy hiszed, napdelelőn beszippant az ég,
s dől hited, ha nem bírod terhedet;
Amikor minden földre hull már,
s kezed is gyötrelmesen nehéz,
a tél dere lassan a hajadon kószál,
este jön, s az árnyékod elenyész;
Amikor minden fejére áll,
s a káosz szemedre fátylat von,
tudod, hogy sokat, de nem eleget láttál,
s a nagy alkony majd hálójába fon; –
Akkor nézz fel a magas égre,
s lásd a betlehemi csillagot.
Tedd le a gondod mind a kisded ölébe,
figyeld és hidd a Teremtő Nagyot –
Tárd ki szíved, mert fénye rád ragyog!
2011. December 10. |
|
|
- december 19 2011 11:17:49
Kedves Stapi!
Gyönyörű versed nagyon tetszett!
Nagyon szépen fejezted ki a ifjúkorban tapasztalt erőt, majd az öregedés jeleit a kéz nehézségével és a haj deresedésével.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- december 19 2011 20:58:01
Kedves Zsuzsanna, köszönöm szépen, hogy olvastad! Áldott karácsonyt és boldog új évet kívánok!
Szeretettel: István
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
