|
 Vendég: 102
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Ma elnéztem anyám ráncait az arcán,
ahogy kerget?zve siklottak végig
ajka szegletéig, s ahogy a fájdalmat
elrejtette benne.
Elnéztem reszket? kezén a megduzzadt
ereket, ahogy az évek hosszú sora alatt
az örökös munka, a tenni akarás,
oly gyengévé tette.
Láttam ?sz haján a tarka szín? kend?t, mit
a sors már régen foltosra koptatott,
s láttam szemében egy eltévedt
könnycseppet, ami ott, akkor, abban
a percben, valódi gyémántként izzott,
csillogott,
láttam a szemrehányást, mi szeme fényét
homályossá tette, s a mellette szunnyadó
bánatot, ahogy szomorkásan kézen fogva,
némán elvezette,
mert mikor szemembe nézett és könnyeink
tükrében, a régi gyermekmosolyt látta,
már tudta, hogy a szeretet itt ül vele szemben,
akkor is, ha csak néha hozza errefelé
útja, de ha odaér, mindörökre ott is marad
szerény otthonába,
2007.12.25 |
|
|
- december 27 2007 13:36:46
Míg olvasgattam a verset, végig József Attila "Mama" cím? költeméye járt az eszemben; ez a vers hasonló hozzá, de mégis egyedivé tetted; mert ebben s Te szereteted csillan meg
Nagyon tetszik!
Szeretettel:Henkee |
- december 27 2007 16:20:01
Köszönöm, kedves Henkee, ez valóban egyedi vers, a saját gondolataimmal, ahogy az édesanyámat látom. Köszönöm, hogy olvastál. Puszi.Lena |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
