|
 Vendég: 90
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Radnai István:
CONFESSIO INTERSTELLARIS
felhangjain ül a szárnyas univerzum
miként a fényt az ember eltapossa
ahogy a szárnyas furcsa karjait kinyujtja
súrlódva száguld szentjánosbogáron túl
ahogy végessé törli a galaktikák magossa
az ember-elefánt a törékeny múltba túr
parányokon át a véges végtelenbe dúl
halott szupernóvák füstölnek el hamuzva
egyerre szól a száz üres akkord
egyszerre húny ki óriások fénye
ahogy a zöld égett lilára hord
és ember után kiált kinyul a béke
és ember lesz a múlt embernek vége
tárulva tágul a csend a tér a zord
x
hormonok dőre aljas népe
pusztító durva dudva bűnkehely
csillagcsontba mar hiú röhej
a háttérsugárzás ablakába lépve
felmorzsolódik s tudva vezekel
nyomorog töppedt fura álma
köpenytelen mint földje árva
két kézzel pazarol és szemetel
gombokként pattan le a fürge égbolt
kifordult bél és sár kabátja-léte
nem is volt és nem marad több érve
behúnyt szemmel tárul parázsra szépre
amit a kén- és sósavába szétold
termésarany tudatba fúl végére érve
x
amint a fényt az ember eltapossa
a bolygó csillagok tábortüzek
üstökös csóva füsttel így üzen
a helyzet lehetetlenét megosztva
a semmiben sötét szellem-üreg
sejtetni hol rejtőzik néma isten
az agya megtorol és elbotlik a kincsen
távoli zaj-zenében förtelmes üteg
tárulva tágul a csengő tér a zord
nyitott szive brutálisan dohog
eltávozik minden szent kegyes dolog
amit a földön élni s érni meghagy
véráldozat és fehér teste megfagy
fordul a napszél int kiteljesül a hold |
|
|
- december 22 2011 14:12:09
István nagyon szép a három szonetted!
Szeretettel gratulálok: Pircsi |
- december 22 2011 15:24:07
Kedves István, szonett-trilógiád az én olvasatomban a környezetét, és önmagát pusztító emberiség vádiratának hármas vetülete. Földünket kinőttük, már a kozmoszt szennyezzük szemetünkkel, és önmagunkat istennek képzelve a világegyetem törvényerűségébe, természetes létébe is be szándékszunk avatkozni. Új erőforrások után kutatva, és aszteroidák becsapódásától rettegve csillagháborús programokat dolgozunk ki, miközben egy egyszerű influenza vírussal szemben sem tudunk idelenn csatát nyerni. Számunkra már semmi sem szent... főleg az ember nem az. Önmagunk elpusztításának konok akarnokai vagyunk.
Aktuális figyelmeztetés ez így, a szeretet ünnepe előtt. Szonettjeid megváltásért esdeklő három királyok. Gratulálok, és kívánok áldott ünnepet, boldog újesztendőt, sok ihlettel, erőben, egészségben!
Üdv, Feri  |
- december 22 2011 16:30:16
Kedves István,
az első versedben az emberért szólalsz fel, a második versedben a lemondás a fő vezérvonal, amit az ember okoz, azonban a harmadik versedben a kétely mellett azért van egy kis remény. Szépek az alliterációid, a belső rímek, de nem valami csodás jövőt sejtetsz.
Szeretettel gratulálok: Mila |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
