|
 Vendég: 127
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Kietlen-sivár sápatag sivatagban
Elejtett könnycseppjeimből kivirágzott
Ég-magas hófehér holdkő palotámban
Sírok. A táj köröttem bánatban ázott,
Fölöttem a fekete űr reám borul,
Kicsi szívem magány marka szorongatja;
A bennem élő álmoknak bealkonyul.
Ősi erő a Holdat körülforgatja,
S alattam elsuhan a földbéli világ,
Újra és újra. Otthonom az éjszaka,
Ágyam a sötét és jéghideg végtelen;
Érzem én: bensőmben nem nyílik több virág.
Száműzött: nem térhetek haza – óh, haza! –,
Sírok, ezer évig, s könnyfolyóm féktelen. |
|
|
- december 22 2011 15:51:40
Kifejező sorok, jó szonett.
Áldott karácsonyt, boldog újévet!
Üdv, Feri  |
- december 22 2011 19:42:07
Megint egy nagyon jó verset olvashattam...élmény volt! Szeretettel ölellek:fava |
- december 22 2011 20:26:55
Nagyon tetszik! Remekül megírtad!
Szeretettel: Vali. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
