(1)
Milyen világ vagy Te? Honnan jöttél?
Merre tartasz? És mondd csak - létezel?
Nem hiszem szavad. Mégis visszhangozom.
Látsz engem? Hallod szavam? Elhiszel?
Vagy, mint minden ember, semmi több,
bennem mégis a világ - egymagad.
Ki ismeri életed titkait? S ki old meg
téged, te eltévedt, tiszta gondolat?
Léteztem én e földön? Éltem itt?
Te láttál meg - tehát általad vagyok.
S míg nézel, rám tekintesz, mind való,
ha lehunyt a szem, én is meghalok.
Egyedül maradtál, mint a kivágott fahasáb,
önmagad ellen ne állíts falat!
Ha nem lesz, aki ledöntse benned,
végképp magad maradsz.
(2)
Leomlottak a hidak, összed?ltek a házak,
mit akarsz még? A villámok úgy cikáznak
az égen, mint jobbod ujjai, reszketeg.
Nem szivárvány ível át a felh?k felett,
s a vészharang kondul, hármat felbúgva suttog.
Fejezd be a sort, és menj el, majd nem nézem,
merre futtok.
