Azt hittem, hogy csillag vagyok,
a mennybolt is tőlem ragyog,
lábam nyomán fénysziporka
fröccsen szét az angyalokra.
Fenyőtűkre angyalhaj száll,
csillog rajtuk sok ezer szál,
varázspálcán vibrál fényem,
gyermekmosoly lesz szentélyem.
Azt hittem hogy csillag vagyok,
pedig anyám könnye ragyog,
három király minden kincse
elfér abba a nincsenbe.
Már nem hiszem, nem is bánom:
cseppnyi az én mennyországom.
Inkább őrzöm, hitbe fűzöm,
Karácsonykor csúcsra tűzöm.
Messze ragyog, mégis bennem,
halálomig a szívemben.
Radmila - december 24 2011 16:54:38
Kedves Zsanett, méltó vers a szeretetről, amely belőled fakad.
Szeretettel gratulálok és kellemes Szentestét kívánok: Mila
gufi - december 24 2011 17:38:58
Zsanett Kedves!
Köszönöm ezt a verset.
Kívánok neked: Áldott, Békés, Boldog Ünnepet!
Szeretettel: gufi
vali75 - december 25 2011 21:12:59
Áldott, Békés Karácsonyt Kívánok!
