Nem tudom, hogy csak a bánat teszi-e, de fejem sajog, szívem törött siralom,
Már nincs reményem, csak várom, hogy eljöjjön a végakaratom,
Annyi furcsaság vesz most körül, annyi könny jön most el?,
Ti csak hallgattok s várjátok azt a pillanatot,
Mikor lábaitok Földbe gyökereznek s rügyet ereztenek.
Ti csak néztek a pusztába és arra gndoltok " Vajon lesz még holnapom...?"
Nem tör?dtök, nem figyeltek másokra,
Csak arra, hogy nektek mennyi gondotok van...
Most már mind1, mihelyst meglesz, a gyökerekre savat engedek,
S megvárom ameddig észre nem veszitek...
És akkor ott termek, s halálotokon jót nevetek...
denes - december 28 2007 05:20:28
Elég keser? és szomorú verset hozott ki bel?led az indulat, remélem a végs? sorokat te sem gondoltad komolyan.
bozoeva - december 29 2007 15:40:26
V-a-L-a-K-i - AKI!
Kérlek!
Mosolyogj!
Ismeretlen, nem vagyok-
valaki vagyok-
Aki, haragszik RÁD,
Mert a JÓKEDVED - E l h a gy o tt!!!
Szeretettel üdvözöl: F. Bozó Éva
valakiaki - január 09 2008 18:35:13
Hm...hozom a szokásos formámat Depis versek Köszönöm aranyosat írtál bozoeva
