|
 Vendég: 111
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Virágot bont a rét, a tavasz köszön,
tovaszáll, elmegy messzire!
Virágot bont a szív, jő az ihlet mestere,
a szív köszön, lágy öröm.
Patak suhogása, levél zizzenése
csörrenés a szívben, ütés a lélekre.
Surran, tovalép, elmegy a fény,
kinyílik a kapu, a hátsó szerelvény.
Játékok, lomok, régi emlékképek,
régi gyerekkorom, s ti eljövendő léptek!
- így szól egy hang mélyem mélyéből,
ismerős a zene, fülembe csengő.
Csókolj egy csókot: Érezzem! – üvöltöm,
elszakadt cérna, pitypang a földön.
Béke vége, végre vére! – mondom,
tüzelő ágyú egy ősi romon.
Pezsdül, ha tombol a víz, ívni is kész,
mondja az ember: Hal, ni! Nehéz.
Mázsányi teher sok-sok gondja,
kiszakadt ruhának magányos foltja. |
|
|
- január 02 2012 10:55:10
Kedves Oratus!
Szép vers, és következetesek a páros rímek, a "kezdeti" ölelkezők után.
Talán több, mint játék a szavakkal! "Hal, ni! Nehéz"
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- január 02 2012 12:05:36
érdekes képeket vonultattál..vibráltak.. |
- január 02 2012 12:54:17
Szép párhuzam az ember élet és a természet, hálás versbeni téma.
Jót emelt ki Zsuzsa, lehet versed ezért a két szóért íródott.
Hogy elkerüld a ragrímeket pl. az utolsó két sort írhattad volna így:
Mázsányi a teher és a gond,
szakadt ruhán magányos a folt.
Szeretettel Joli |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
