Napkorong

Lúdas Matyi
Els? ének

Réges, régen élt egy lusta siheder,
Aki egésznap a kemence el?tt hevert.
Szidta is az édesanyja, de hiába,
Gyermeke nem segített a nagy munkában.
De ahogy n?tt, kezdte unni magát itt,
Úgy érezte szerencsét próbál odakint.
Egyszer aztán kimozdult a faluszélre,
Persze nem azért, hogy elmenjen ebédre.

Inkább világot nézni indult volna,
Ha nem akadna egy gyerek csoportra.
Ott hasalt mindegyikük szép nagy körbe,
Matyit látván szorítják kezüket ökölbe.
De Matyi (a kamaszunk) kibékül velük,
Új barátjukkal együtt megered a nyelvük.
Itt hall Matyi el?ször a nagy Döbrögr?l,
A falujukkal szomszédos vármegyér?l.

-Döbrög utcáján vásár lesz, mint mindig,
Holnap reggel ezért odamegyünk mink is.-
Szól az egyik gyerek, s Matyinak kedvet csinál,
Holnap a vásárba majd Mátyás is beáll.
Egyik lába itt, másik lába ott vala,
Otthon az ötletének nem örül az Anya.
Végül addig kérlelte az édesanyját,
Míg nagy nehezen beadta a derekát.

Vállán egy tarisznya, fütykös a kezébe,
Így vágott Matyi a nagy útnak elébe.
Édesanyja lúdjait addig terelte,
Ameddig a hajtásban kedvét lelte.
Így aztán megérkezett a nagy Döbrögbe,
Szerencsére útközben nem hajtott gödrökbe.
Akkorra már zajlott a piaci vásár,
Ott árulták most olcsó pénzér a kását.

Matyi az árusok közé hajtotta a libáit,
És árulni kezdte drága portékáit.
Arra járt ama híres nagy Döbrögi úr:
-Hé, te kupec! Mennyibe kerül egy pár lúd?
-Párja máma három márjás lenne itten,
Ha kell hát, akkor vigye el mindet innen.
-Ide adnád-e fele árán nékem?-
Alkudozik Döbrögi úr nagyon szépen.

-Nem adom alább egy kurta forintnál.-
S Döbrögi úr egy pálcával suhint már.
Erre Matyit megkapja két er?s legény,
S deresre kötözik, tiltakozik szegény.
Ötvenet vágnak rá, vöröslik a teste,
Döbrögi úr egy karosszékb?l leste.
Mikor Matyit felereszték, ? így szóla:
-Meg ne felejtkezzen uram majd én rólam.

Háromszor verem ezt vissza magán,
Akkor majd a pálcát lerakom talán-
Így szól Matyi, s nevet rajta Döbrögi úr:
Miket szól ez a letört, gyenge kisfiú.
Erre megkapja egy pár zöld ruhás legény,
Kik szegény Matyinkat agyba-f?be verék.
Végül aztán kidobták az utcára,
S szabadon engedték az útjára.

Lúdas Matyi
Második ének

Miután Matyit szabadon engedték,
? lábával a szül?házat elkerülé.
Mátyás elvándorolt távoli helyekre,
S jó munkával nagyon sok pénzt keresve,
Tért vissza Döbrögi úrnak a házához,
De nem borult bántójának lábához.
Látja, hogy ura új palotát építtet,
De még tet?szerkezetet nem készített.

Erre Matyinak jó ötlete támadt,
Nem is hunyt ki benne, teljesen fellázadt.
Egy b?rköténnyel bement a nagy udvarba,
S bámulta a fákat a telek oldalban.
Arra jár Döbrögi, megkérdi: -Mit akar? ,
Matyi válaszol a kérdésre hamar:
-Olasz ács vagyok, s erre jártam éppen,
Szerintem, használjon jobb fát. Kérem szépen!

-Aztán mért, hisz én vágattam ezeket itt,
De ha úgy gondolja, nézzük meg odakint!-
Így gondolkodik Döbrögi, s már kiáltja: -Kocsit elébem!
Megmutatom a fákat az erd?szélen!
Kétszáz embert rendelnek az erd?höz,
S a mi híres Matyink így szól a kezd?khöz:
-Vágjátok ki mind ezeket a fákat
És ne hagyjátok bekúszni a lárvákat!

Mi pedig, uram, keressünk egy fát,
Amib?l készíthetek mestergerendát.
-S Döbrögi úrral együtt mennek befelé,
De Matyi a jó fát hiába keresé.
Végül aztán talál egy jókora tölgyet,
Döbrögi átöleli, mint egy szép hölgyet.
Csak erre várt Matyi, s gúzzsal megkötözé,
Örömében a tölgyet megkerülé.

-Nem vagyok olasz ács, ezt mindjárt meglátja-
Szól Matyi, s a b?rkötényt lerántja.
-Lúdas Matyi az én becsületes nevem,
Azért jöttem vissza, mert most megverem.
S el?ránt egy pálcát is a mély zsebéb?l,
Náspángolni kezdi Döbrögit egyb?l.
Mi után ötvenet húzott a hátára,
Ott hagyta Döbrögit, s elindult a Mátrába.

Már nem volt a legényeknek több munkájuk,
Leültek a földre, s elengedték lábuk.
Miután észre vették, hogy nincs úr, nincs ács,
Az ispán széteresztette a sok munkást.
Megtalálták urukat fához kötözve,
Szegény Döbrögit, hangosan hörögve.
Haza vitték ?t a jó, meleg ágyba,
Együttes er?vel betették a kádba.

Ludas Matyi
Harmadik ének

Matyit nem találták éjjel az erd?ben,
Közölték is urukkal megért?en.
Közben Matyi a határon már túljárt,
Útközben semmi sem állta az útját.
Mátyás el?z? bujdosása során,
Egy felcsernél majdnem le is doktorált.
Visszatért újra ehhez az orvosához,
S neki is állt hamar a nagy tanuláshoz.

Mikor az orvosi diplomát megkapta,
Tanítója ruháját magára kapta,
S elindult, hát sietve Döbrög felé,
Leparkolt a vén lovával a vár elé.
Döbrögi úrnak állapota nem változott,
Mert Matyi a hátáról b?rt koptatott.
Örült Döbrögi, hogy új orvost lát itten:
-Hogyha meggyógyít, önnek adok mindent.

Ígérte Döbrögi, gyógyulás fejébe,
S megcsillant benne az épülés reménye.
Matyi sorolt füveket, amiket tanult,
Erre száz meg száz legény keresni indult.
Miután Döbrögivel magára maradt,
Ledobta a csuháját, s pálcát ragadt:
-Nem vagyok én híres doktor, lássa ezt meg!-
Döbrögi, mint a nyárfalevél úgy reszket.

Mátyás számolni kezdi rá az ötvenet,
Az úrnak arcára ül a döbbenet.
Miután Döbrögi urat jól megverte,
A ludaknak árát magához is vette.
Azután elindult a határon túlra,
Közben befejez?dött a rgyógyf?túrar1;.
Hazaérkezett a sok kifáradt rvándorr1;,
Hozták uruknak a füvet, hálából.

Látják, hogy Döbrögi gúzsba kötve fekszik,
Ezt most a testér?l egy késsel lemetszik.
Ezután megkérdezték a földesurat,
Hogy honnan szerezte ezeket a púpokat?
Döbrögi nagy nehezen nyögte a választ:
-Engemet ez a Matyi már nagyon fáraszt.
Közben Matyi a doktor úrhoz visszatért,
Egyszer még megveri Döbrögi mindenért.

Lúdas Matyi
Negyedik ének

Döbröginek állapota rosszabbodott,
Matyi után keresetet indíttatott.
De Mátyás nem akadt Döbrögi horgára,
Így ? nem tudott már koncentrálni másra.
A keresésen kívül még ?rt hivatott,
Tizet a húszból éjszaka is kint hagyott.
Matyi is tudott Döbrögi terveir?l,
De nem mondott le a harmadik verésr?l.

Abban az id?ben rendeztek egy vásárt,
Sok juhász hozta magával a nyáját.
Matyi megkereste a lókupecokat,
S talált náluk egy igen virgonc lovat.
Megkérdi az árust: -Mennyit ér ez a ló?
-Itt, most önnek száz aranyért eladható-
Válaszolja a fiatal kupec legény.
-Száz? Én akár tíz lovat veszek ennyiért.

-De nem ilyen szépet és ily er?set!
-Akkor ezt a lovat megveszem tet?led.
De el?bb mutasd meg, hogy mit tud ez a ló,
Ha elég fürge is, akkor nekem való.-
Szól Matyi és int a derék sihedernek,
Hogy félre menve valamit nézzenek meg.
-Abban a kastélyban ott lakik egy nagyúr,
El?tte nem jó kimondani azt, hogy lúd.

Mikor az erd? felé jár rcsapatávalr1;,
Ordítsd, hogy: -Lúdas Matyi vagyok!- Harsányan.
Aztán menekülj, mert kergetnek majd téged,
És ha elkapnak, akkor neked véged!-
A kis kamasznak tetszett nagyon az ötlet,
S az összes pénze is nagyon sokkal több lett.
Várt, hogy Döbrögi elérjen az erd?ig,
Akkor, pedig a buli már elkezd?dik.

-Én vagyok Lúdas Matyi r11;ordítja rája,
Tíz lándzsás rohan egyb?l ? utána.
Száz aranyat kap az, aki most elkapja,
Döbrögi a lándzsásokat így bíztatja.
Mikor, pedig az úr magára maradt,
Matyi a botjával rögtön odaszaladt.
-Tudja meg uram, hogy én vagyok Matyi,
Most harmadjára fogom megagyalni.

Döbrögi úgy rogyott össze, mint egy nagy zsák,
Ennyire volt képes ez a finom nagyság.
Matyi, pedig az ötvenet rászámolta,
Ludai árát újra visszarabolta.
-Ne félj uram, többször nem fogom bántani.
Ígérte megnyugtatóan Lúdas Matyi.
Verés után otthagyta ?t magára,
És elment Mátyás a saját dolgára.

Estére vissza is tért a tíz strázsája,
Mesélték, hogy most se találtak Mátyásra.
Döbrögi viselkedése megváltozott,
Miután Matyi nagyon sok bajt okozott.
Embertársaival ezután jól bánt,
Nem tette tönkre más embereknek dolgát.
Vegyetek tanulságot e történetb?l,
Ne legyetek Döbrögik egyb?l.

Vége