|
 Vendég: 97
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Tűlevél-zizegés, lágy kísérő dallam
Téli fenyők közt titkot súgó dalban.
Hangtalan eső száll a szélfútta fákra,
Harminc év repül el egy pillanatba zárva.
Brilliáns szikrázik, minden levél végén,
Míg holt társaik áznak vízerecskék mélyén.
Megérint a látvány, és beölel magába,
Kiabálnék sírva mosolyt a világba.
Kitárom karjaim és felemelem fejem;
Hadd hulljon arcomra a teljes és a minden.
Majd hirtelen a cseppek tiszta folyamában
Pelyhek csillannak fel tekergőző táncban.
És már zokogok nevetve, egyre hangosabban,
Édes őrület, mi felcsendülhet abban.
Ölelem a fákat, Téged, a világot,
Meg azt, akitől kaptam ezt a kerek álmot.
Várok egy új tavaszt, és hogy múljon el az éjjel,
De addig egyre játszom a hóval és a téllel... |
|
|
- január 08 2012 12:04:15
Nagyon szép vers, játék a természet gyönyörű képeivel.
Szeretettel olvastam szép soraidat.Zsike |
- január 08 2012 17:06:15
Egy téli tájkébe beleszőtt szerelmi vallomás....szép!
Nagyon szép! Szeretettel:fava |
- január 08 2012 18:21:29
Nagyon szép...
Gratulálok:marina |
- január 09 2012 06:34:11
a természet mindenre alkalom - barokkos! |
- január 09 2012 10:09:54
A klasszikus tájleíró vers kellékeivel jeleníted meg érzéseidet, gondolataidat.
Üdv, Feri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
