|
 Vendég: 38
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Van mikor kivész a boldogfény a költészetből,
gombóccá gyűrődik a remény a papíron,
nyúló fekete ragacs bomlasztja a betonkalácsot,
s rozsdás szög érinti a szarkofágot,
sikoly töltötte léggömbök szárnyra kélnek,
könny alkotta maró folyadék tépi le a bőrt,
s roncsként lebeg a meggyötört levegő,
s fáradt ujjak kapaszkodnak a fakó lapba...
Sötét szövet burkolja a déli szél utasát,
csak szeme szikár nézése hatol által a térbe,
s a értésálcája nem terülhet reá,
mert nem érthető a gondolat azon csírája,
mit más nyelvi akarat szílárdítja...
Van olyan fájdalom, mi a sejtekig ássa le magát,
van olyan hiány, mit nem pótol se igaz, se silány,
S van mikor az igazság arcul csap az utcán...
Mi a legfájóbb az egészben,
a nagy őszinte szavak,
melyeket átitat bűzös hazugság ragacs...
És igen, tudod ki vagy,
de tetteid nem éred fel ésszel,
s az álcázott lét üvegcserépként le hull éppen...
Egy vagy a milliárd közül,
egy ki világot teremtett valakinek,
egy ki hazugság bölcsöjébe terelt...
Annyi bizonyíték, szavak és szavak,
s a mélyben mindig ott húzódott a vacak,
a szakadék, mely ismeretlen volt,
s mit nem sejtettem én ott...
S az őszinte naivság
tovább töri a napot...
Kitépett szívem testen kivül dobog,
egy elfeledett piros dobozon.
Megölted, s meggyilkoltad bennem,
s én pedig nem is azt a reményt kerestem,
csak túl élni szerettem
szerettem volna...
De nem tudok gyűlölni, soha se tettem,
nem fér össze ebbe a testben,
csak kérdések sorát üvöltje a lélek, mint sakál.
Ki kért, hogy hazudj,
ki kért, hogy csepegtess mézédes gondolatokat,
s mérgezd elmém és testem,
ki kért, hogy építs falat,
ki kért, hogy hazudj és hazudj,
ki kért, hogy törd össze mi ép...
Meddig kínzol még,
addig míg nem hiszek majd semmit, hogy ép...
S az elhagyott úrnői vár,
mi téged oly nagyon vár,
hát visszatértél te is,
s hozzá képest csak egy porszem vagyok itt...
S már azt se érdemled, hogy papírra vesselek...
Kómába zuhanok, s vonaton utazok,
megint veszítek, de nagyot,
ismét elhajítanak, mint koszos,
fura dolgot,
ismét elakadok.... |
|
|
- január 09 2012 10:06:00
Igen szép eredeti, kifejező képeket találtam versedben, de nekem így ez az egész egy kicsit túlkomplikáltnak tűnik. Talán azért, mert három versre való anyag van benne. Néha a kevesebb, több. Bocsáss meg a kritikáért, de éppen azért teszem, mert tehetségesnek tartalak.
Szeretettel, Feri |
- január 09 2012 11:03:35
köszönöm, és lehet , hogy sok csak annyira egy érzés az egész, hogy csonka lett volna, ha fel darabolom.
üdv
Timi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
