|
 Vendég: 44
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Volt egy lány!
Meg ismertem őt,
Katalint, a nőt…
Gyönyörű haja, csillogott a fényben!
Mert haja fekete volt, mint az ében.
Szerettük egymást s jöttek a gyerekek,
De nem törte meg az élet.
A boldogságból merített erőt,
Mert gyermekei sanyarú sorsa jóra fordult,
S ez, megvigasztalta őt…
Szemei ragyogtak a boldogságtól!
Pedig szíve, sírt, a testi fájdalomtól.
Mert elvesztette gyermekét,
S a bánat járta át szívét!
S jött a sors,
Ami közbeszólt…
Szerettem őt…
De elfáradt teste megviselte, s elvitte őt.
Jött a dicső halál… Elvette őt!
Itt állunk árván, s siratom párom,
Mert gyermekem, s kedvesem, a sírban látom.
Nevét az angyalok dicsérik,
Mert tettei, felérnek az égig.
Elvesztettem őt!
Katalint a szeretett Nőt!
|
|
|
- január 12 2012 09:23:15
Ez nagyon szép megemlékezés, szomorú, de szép! |
- január 12 2012 10:12:36
Kedves Ferenc!
Kétszeresen is nagy lehet a fájdalmad, hogy gyermekedet és feleségedet is elveszítetted. Őszintén együttérzek Veled!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- január 12 2012 12:01:14
Kedves Ferenc!
Gratulálok szép - de nagyon szomorú - versedhez. Aki elveszíti gyermekét és szeretett párját, csoda, hogy még írni tud ilyen "szép" verset. Bár lehet, hogy azzal, hogy kiírod magadból a fájdalmat, kissé megkönnyebbül a lelked. Bár én úgy gondolom, hogy az ilyen tragédiákat soha sem lehet feldolgozni, vagy az idő nagy úr?
Írj minél többet, ha ez enyhíti fájdalmadat!
Szeretettel olvastalak és gratulálok!
Évi. |
- január 12 2012 15:28:28
Köszönöm mindenkinek az együttérzést! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. szeptember 03. csütörtök,
Hilda napja van.
Holnap Rozália napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
