|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Néha, ha kérdezem, miért hull a levél?
És arcom árkai miért nem tellenek?
Miért nem virágzik a termés a fákon?
És a sírköveink mire kellenek?
Csak öklödre támasztod csillag-álladat,
És holdfény hangodon rám nevetsz...
Minél többször gondolok halálra,
Az élet az, mitől inkább rettegek.
Hogy barázdákba veszik testem burokja,
És tudatom bomlása végleg betemet,
Hogy életem delén túl életem helytelen,
S aggódó szemek kísérik léptemet,
Naiv leszek, gyermeki megint - mi pedig lenni akarok -
S értelem híján hullnak számból a mondatok.
Irtózat kerülget, és reszket két kezem,
Ha az életek őszi leveleit viharban látom.
Szavuk borzongat, és befelé könnyezek,
Míg magam tőlük távol nem találom.
Menekülve hideg kerítésre homlokom
Mélyen zihálva lassan billentem,
Ujjaim szorítják a deres rácsokat,
Fölnézek és látom, hogy hova érkeztem...
Por és kövek. Virágba borítva mindenütt.
Csöndes emberek sétálnak szótalan.
Agyamban egy húr pendül hirtelen,
Majd pulzusom dobol csak finom szabályosan.
Elindulok. Mint egy másik őszi alkonyon.
Egy percig, csak addig nagyon boldog vagyok.
Itt az idő néma. Megtorpant, valami
ősi, nagyobb kérés hatására.
Hallom hangtalan hívását, mintha érteném...
Ez nem élet, még csak nem is mása.
Mégis... Bár megtehetném;
Magamra zárnám a pillanatot,
A por és kövek közt ragyogó mondatot:
Baráti ölelés a nyugodt halál,
De gyűlölöm, ha vénségem rám talál. |
|
|
- január 13 2012 11:10:47
Ezek a sorok nagyon rám találtak..
"Majd pulzusom dobol csak finom szabályosan.
Elindulok. Mint egy másik őszi alkonyon.
Egy percig, csak addig nagyon boldog vagyok."
Ez volt az első versed amit olvastam.. és köszönöm számomra nagy élmény volt... |
- január 14 2012 07:29:55
Fájó elkeseredettség...remekül megírtad ezt az életérzést...
Szeretettel: Vali.  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 21. szerda,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
