|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Bármennyi port fújhat sírodra a szél,
kit szeretek örökké szívemben él.
Őrzöm emlékét itt legbelül,
akkor is ha lelkemen bánat ül.
Szürke napok, árnyak susogása,
behunyom szemem, ím életem valósága.
Aranyfonálra fűzöm a gyöngyöket,
így megtalálom majd eltűnt reményeimet.
Visz az ár ingoványos talajon,
keserű emlékek sírnak fel polcomon.
Egy fényképet őrizgetek,
érinteném de nem lehet,
magányomba süppedek.
Ez a sír, mely elfedi a holtakat.
Ez az átkozott doboz,
mely elválasztja a világokat.
Ölelni téged többé már nem tudlak,
angyalok vigyázzák édes álmodat. |
|
|
- január 14 2012 13:29:32
Kedves Beo!
Magával ragad a gondolat szépsége, hogy bár igen, akit szeretek tovább él a szívemben az mégsem ugyanaz, belseink közelsége nem pótolhatja az ölelést és az együttlétet...
Gyönyörűen megírtad!
nevezetlen |
- január 14 2012 14:10:03
Nagyon megható, kedves Beo! Nekem is tetszett
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- január 14 2012 18:52:52
Szia!
Megható sorok,
Puszit adok
Imi |
- január 14 2012 20:21:00
Kedves Beo!
Érzelmi húrok szólalnak meg versed sorait olvasván. Megható!
üdv:gufi |
- január 16 2012 15:58:01
Meghatóan szép vers.
Szeretettel:Gizi |
- január 23 2012 09:29:46
Átérezhető, meghitt szeretetet visszaidéző
fájdalmas sorok - Jó, hogy kiírtad magadból
...........................................fájó érzéseidet!
 Szeretettel: bozoeva |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 21. szerda,
Orsolya napja van.
Holnap Előd napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
