|
 Vendég: 95
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
PINCEBELI IGAZ TÖRTÉNET
Egyik kedves ismerősöm mesélte az esetet,
Ami vele nem is oly rég váratlanul megesett.
Lakását egy ütött-kopott öreg házra cserélte,
Viszont a kert kárpótolja, legalábbis remélte.
Romos a ház, rég nem lakták, kihaltak a tulajok,
Vedlett a fal, gyomos a kert, töröttek az ablakok.
Mint egy elvarázsolt kastély, pókhálósan, dohosan,
Minden zugban, helyiségben rendetlenség, káosz van.
Nosza, kedves ismerősöm végre rászánta magát,
Felderítő útra indult, sorra vett minden szobát.
Kamra is volt, padlás, pince, ósdi holmi mindenütt,
Amit két öreg gazdája életében tönkrenyűtt.
Kezdjük talán a pincével, mondta, s lámpát ragadott,
Megnézem, hogy mennyi kacat, kidobnivaló van ott.
Óvatosan lebotorkált, tüzetesen szétnézett,
Mit hagyott meg, ha meghagyott, a százéves enyészet.
Nem is lehet elmondani, valóságos múzeum,
Ami ott lenn előkerült, elfelejtve, szomorún.
Repedt teknő, lyukas lavór, ócska hordó, rokka, prés,
Tört demizson, szakadt ponyva, régi újság, nem kevés.
De legbelül, a sarokban, letakarva valami…
Biztos azért, mert értékes, lehetett gyanítani.
Ismerősünk most jött lázba, most izgult csak igazán,
Mert a nem várt meglepetés – egy igazi veterán!
Az a régi, lábbal hajtott, karcsú testű masina,
Intarziás asztalkája egykor maga a csoda.
Fényes, fekete volt hajdan, abszolút megbízható,
Amit vele megcsináltak, az sokáig nyúzható.
De kikezdte már a rozsda, pókok víg tanyája lett
Ez a szebb időket látott, hajdan becsült szerkezet.
Ismerősöm nem habozott, mentsük, ami menthető,
S megörült, hogy előkerült hozzá a furnér tető.
Kis unokám, gyere gyorsan, segítsél a papának!
Cipeljük fel, szedjük széjjel, láttam én már csodákat…
Úgy is tettek, a pincéből felvonszolták nehezen,
Szétszerelték, tisztogatták, egy hét ráment, úgy hiszem.
Kiderült, hogy megvan minden, ami egykor része volt,
Lejött róla avas olaj, por, pókháló, rozsdafolt,
Életre kelt a lábhajtás, rugók, fogaskerekek,
Került mellé hozzáillő formás szék is,- egy tonet…
Aztán eljött a régen várt próbaüzem ideje,
Összecsődült ismerősöm neje, lánya és veje.
Került anyag, akadt cérna, mindenki a startra vár,
Tű, talp, bobin, mind a helyén… Indíts, Anyu, rajta már!
Lassan indul, egyre gyorsabb, simán siklik a szövet,
Ámulatba ejt mindenkit a műszaki bűvölet,
Igen, igen, ez a márka! Ma is becsüljük nevét.
Úgy működik, ahogyan kell, hiszen – SINGER-varrógép!
2010. június |
|
|
- január 15 2012 09:11:33
Jó kis verses történetedhez gratulálok: Radmila |
- január 15 2012 12:27:31
Régiségmániás vagyok, a mások által kidobott ócskaságokat sokszor sikerült már életre keltenem. Ezért is okoztál nekem örömet ezzel a verssel. Alkotásod díszes berakásokkal ékes, akár a Singer varrógép.
Üdv, Feri  |
- január 15 2012 13:12:41
Kedves Dávid!
Már felül a kép is lázba hozott, hát még a versed? Visszavittél a rég múltba, anyám varrógépéhez, még a szemem is elhomályosodott. Amilyen élethűen leírod, igazi Pályázatiba való vers, hálás vagyok érte.
Szóval Anyámnak is ilyen gépe volt, engem kicsi koromban tanítgatott rajta, aztán hamar, máshova sodort az élet. Majd később, jó 3 évtized múlva vettem magamnak egy Naumann program automatát, amivel megtanultam varrni.
Az Anyám gépe is érintetlenül áll az örökség sok lomja között, a magára maradt családi házban. Ki tudja, fogja-e valaki, valaha használni? Áldott legyen a keze, s szíve, sokat dolgozott rajta.
Szeretettel: Viola |
- január 15 2012 14:37:22
Szép visszaemlékezés, kedvesen írtad meg az esetet. Nekem is van egy muzeális darabom... |
- január 15 2012 15:15:35
Amit régen megcsináltak az megvolt csinálva, nekem is van ilyenem. Nagy becsben tartom.
Szeretettel Joli |
- január 15 2012 15:16:36
Kedves Dávid!
Örülök, hogy olvashattam ezt nagyon jól "megkomponált" verset!
Nekünk is még meg van a régi, lábbal hajtható varrógép. Anyánk sok mindent megvarrt nekünk rajta lánykorunkban.
Én nemigen tudtam "bánni" vele, már szinte egyáltalán nem használjuk, de nem dobtuk ki.
Idősebbik lányom, Szilvia már modern varrógépen tanult, de annak is van pedálja, amit egy nap leforgása alatt többször kell használni. Egész napi varrómunka nem kis feladat!
Régen sem volt az!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- január 15 2012 15:49:42
Jó volt olvasni....Azok a régi szép...
Szeretettel:Zsike |
- január 15 2012 17:23:39
Kedves Dávid!
Köszönöm!
Én is örököltem
egyet a nagymamámtól.
Vigyázok is rá jól!
Szeretettel: Béla |
- január 15 2012 17:26:28
Dávid!
Nagyon meghatott a történeted, mert rám is maradt örökségül Édes jó Anyám 100 éves Singer varrógépe, működő állapotban!
Én is őrízgetem, pedig használni sajnos nem tudom!
Gratulálok: Pircsi |
- január 15 2012 21:05:41
Juj, ez nagyon jó kis vers Én is szeretek varrni, és tényleg nagyon jó érzés, mikor fut az anyag a gép alatt
Gratulálok. Marijjjjja |
- január 15 2012 23:40:00
Kedves fenti hozzászólóim!
Köszönöm, hogy olvastatok és méltattatok. Sajnos nekem ilyen gépem nincsen, nem örökölhettem anyámtól, de sokfelé láttam ezt a híres masinát. Szlogenné vált Európa-szerte: ha valami jó és biztonságos működésű szerkezet, akkor az úgy dolgozik, "mint a Singer-varrógép"...
Örülök, hogy mindenkiben felkeltettem az érzést, amely egy ilyen masinához kötődik...
Szeretettel: Dávid |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
