|
 Vendég: 111
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Jártam a szürke,
esőverte utcát.
Néztem az égre,
a magány elkísért.
Egy kocsma mellett
neon fénybe néztem,
s hallgattam némán
a foszlányos zenét.
Magam sem tudom,
de szívem szomorú.
Nem lelem okát.
Az eső hozta tán'.
Elindultam hát
a sötét éjben én.
Vállamon vittem
a Hitet és Reményt.
Lépteim tompán
visszhangokat vertek
a csendes éjben,
a város peremén. |
|
|
- január 21 2012 09:46:53
 |
- január 21 2012 12:10:01
Elképzelhető képek és érzések... nagyon jó  |
- január 21 2012 12:36:21
Kifejező vers. Jó lett. |
- január 21 2012 13:06:21
Nagyon tetszett!
Szeretettel:Zsike |
- január 21 2012 14:44:12
Kedves Csaba, ha a hit és a remény az utitársad, nem kell aggódnod. Az a nagy baj, ha nincsenek veled, főleg a remény, bár hinni sok mindenben lehet, az is fontos tehát...
Szépen megírtad... |
- január 21 2012 14:47:50
Kedves Csaba!
Céllal, vagy céltalan bolyong az ember,
városban vagy épp a város peremén.
Lépteit külső erő irányítja,
lényeg, hogy véle a hit és a remény.
Mély érzelmek szántják fel soraidat,
de az eke vasa igen csak kemény!
üdv:gufi |
- január 21 2012 16:13:30
Kedves Csaba!
Együtt sétáltam én is Veled a "város peremén"!
Szép versedet örömmel olvastam!
Szeretettel: Zsuzsa
|
- január 21 2012 16:30:13
Szépen átjött a magány hangulata.
Üdv, Feri |
- január 21 2012 17:20:47
Jó így bandukolni hittel,reménnyel megrakottan.
Szeretettel Joli |
- január 29 2012 10:28:17
Kedves Csobad!
Nagyon szép verset írtál, egy nem éppen kellemes érzésről, a magányról! Remek opuszodhoz GRATULÁLOK! |
- január 30 2012 13:47:34
Nagyon szép ez a versed is! Gratulálok!!! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
