És pillanatért ég a láng
majd csendben aluszik kicsit
hogy újra lobbanhasson egy alkonyon... megint.
De álomként ég a szemed
és csillagok fátylával táncol az éj
majd elragad minket az ?rül kéj.
Hajnal tüzének táncát járom
testem forró zokogásában fürdöm
és hiányod egyre csak t?röm.
Majd holnap, igen holnap kedves,
addig ne járja ajkadat a jég,
csak forró ajkam meg én.
És újra ég a pillanat
majd csendben aluszik kicsit
hogy újra lobbanhasson egy alkony... megint
