|
 Vendég: 94
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Abban az órában, a hegy ormán
Várakoztunk a fenyők alatt,
Legyőzötten, megsemmisülten a kék ég égésében ...
Ősz előtt,az egyik napban.
S elaludtál, átjártan a meleg naptól,
Mellettem a fenyőfák sűrűjében,
Hol suhogásként a mélyből jött, ritkán ...
Egy hűs hullám legyezőjével.
A völgyben, a hátunk mögött,
Rég kihalt az utolsó hír is.
A tölgy egyik levele, mint egy láng a hajadra szállott,
Ott forgott és megállott, egy száraz láng volt.
Átlátszó szárnyakkal ellátott magok,
Szálldogáltak és megpihentek rajtunk, mint évezredeken át,
Mely nyers csodálkozásra kényszerített:
A természetnek van még anyaga,
Talán pazarlás, csalódás .... ha az énem ilyet lát.
A levegő a magokat mozgatta,
Megcélozva homályosan a régi hitet,
S eközben Te mosolyogtál,
Tenyered közepét csókoltam és
Nem fogod tudni soha, akkor én mit láttam:
A tenyered rövid életvonalát.
|
|
|
- január 21 2012 20:15:12
Kedves Elemér!
Nagyon szép és egyben nagyon megható a versed, amely egy visszaemlékezés.
Gratulálok!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- január 22 2012 09:49:07
Kedves Elemér, szomorú befejezéssel megírt versedhez szeretettel gratulálok: Mila |
- január 22 2012 14:02:46
Az elmúlás leheletfinom természetrajza.
Szeretettel, Feri |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
