|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,228
|
|
Szemeidnek tündöklő fénysugára,
megolvasztotta fagyott szívemet.
Rám találtál hát végre, valahára,
s örül a lelkem, hogy végre itt lehet.
A zord idő, mint látod szerte foszlott,
ami csak bántott, faképnél hagyom.
A magány csak egy összeomló oszlop,
mely eltakarta tőlem a Napom.
A világosság szívemben elárad,
a vér eremben száguldva lohol.
Szemed fénye, testembe gyújtva lázat,
lüktetve újabb dallamot dobol.
Folyó a vágy, mely áttöri a gátat,
a szerelem már lelkemben honol.
|
|
|
- január 27 2012 10:23:05
Kedves Ervin!
Bárkihez is szól gyönyörű szép szerelmes szonetted, boldog lehet! Én pedig örömmel és szívesen olvastam!
"A magány csak egy összeomló oszlop,
mely eltakarta tőlem a Napom." - Csodaszép hasonlat!
Gratulálok!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- január 27 2012 11:11:33
Kedves Ervin!
Rég olvastam ilyen szívhezszólóan szép szonettet.Örömmel merültem el benne most is. Köszönöm szépen az élményt.
Szeretettel:Zsike |
- január 28 2012 14:13:30
Szép szonettedhez gratulálok!
Üdv, Feri |
- január 28 2012 18:16:26
Köszönöm kedves barátaim a hozzászólásokat, jól esett.
Szeretettel. Ervin |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. október 05. hétfő,
Aurél napja van.
Holnap Brúnó, Renáta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
