Körbe fut a vacogás, és nevetve mutogat.
Térdelek, és látom, hogy egy néma hang hívogat.
Homályosan fénylik picit a dallam tanyája,
mit hó, s jég borít. Egy arany szó fagyott alája.
Három szótagba bújva, és édesen csiklandnak
visszhangjai a súlyos sziklás, mély szakadéknak.
De k?vé vált a hang is, s némán elt?nt hangtalan.
Három napja az összes csillag cseng? és álmatlan.
Jégben rejt?zik e hang, mire régóta várok.
Marad már a fekete ?r, s a tátongó árok,
hol a hang talán szól majd, nem vagyok még eretnek.
Nem kell tömeg. Csak egy, ki csak annyit mond: Szeretlek.
denes - december 30 2007 16:34:14
Különös hangulata volt ennek a versnek, ahogy a k? és jég birodalmában hangzik fel a meleg szó:szeretlek
Maryam - december 31 2007 01:48:53
A versedet érdekesen bontottad ki egy megszemélyesítésb?l. Különlegesen f?zöd a szavakat, egyediek a szókapcsolataid. A zárlatodban feltetted a koronát az utolsó szavaddal, ami vizuálisan is hangsúlyos a nagybet? miatt. Ott a lényeg. Tetszett, gratulálok.
Maryam
PlasticPuppet - március 07 2008 13:47:22
Gyumi, engedj meg egy kis érzelgõsködést: én sosem tudtam, hogy ilyen csodálatosan írsz...!
