Égbe kiáltottam vágyam óhaját,
De jött egy égi szikra s elégette:
Újra kiáltottam-most már sóhaját,
De jött a szél s el lengette.
Nagy szakadék,hiú vágy!-gondoltam
Merengve-megfogni a pillanatot,
Hisz mindenki így pusztul el,hasztalan
És hangommal együtt elkallódom,
De a hír élni fog örörkké, mert
Ami fel száll,az földre hull.
Gondolataimat a vers teszi fényessé
és dics? nevem az égben megszilárdul,
s ott a vágyam,bár minden megfakul,
szent örömmé,feltámad s felszabadul.
denes - december 31 2007 10:02:44
Nagyon szép lett volna-mondom múlt id?ben, mert a vers élvezhet?ségét és szépségét megzavarta a szavak hiányos kapcsolata.(ellengette;örörkké;felszáll)
Tibor
homancs - január 02 2008 23:52:31
így múlt id?ben- visszatekintve...igaz(észre sem vettem) ....ha javítani lehetne ...örvendenék
) ....ha javítani lehetne ...örvendenék
