|
 Vendég: 82
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Mintha látnám hogy esik el szívem a szeretet mezején,
megállok egy pillanatra miképp szétfeszít belülről valami,
aminek már nem szabadna ott lenni.
A múlt kísértő árnyai kapnak kezeim után arra vágyva,
hogy ismét elveszhessek a szomorúság és tehetetlenség mély bugyraiban,
mikor már nincs remény és elönti lelkem a feketeség.
Gátat kell szabnom neki,
nem hagyhatom továbbterjedni.
Érzem ereimben már terjed, szinte gyökeret ver,
és markába fogja szívem,
mit el nem enged talán sohasem.
Cselekednem kell, s kezem a tőr után nyúl mi fényleni látszik,
magamra sújtok le oly fájón, de muszáj hisz az idő sürget,
s nem adhatok utat ama bizonyos kilátástalanságnak.
Sikerül a tervem, szívem már nem bennem dobog,
hanem egy kis kalitkában,
minek kulcsát sebesen beledobtam a folyóba,
hogy az ár had vigye,
hiszen nekem már nem volt való semmire.
|
|
|
- február 08 2012 14:23:54
Kedves Eve!
Engedd, hogy a szeretet eluralkodjék a szívedben, ne hagyd hogy "elvessz a szomorúság és tehetetlenség mély bugyraiban".
A szeretet sok mindent le tud győzni!
Ne tagadd meg Magadtól az életet, szívedtől a szeretetet!
Szeretettel: Zsuzsa
 |
- február 16 2012 20:02:47
Kedves Eve!
Nagyon szép szomorú versed. Nagyon líraian fejezted ki magad! GRATULÁLOK! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
