Az emlékezés egy végtelen kert
Szerelmes dallam minden virágszál
A rózsák szíveink közt illatoznak
A pillanatok múltát szellő sodorja
Felhők között látom csillogó szemed
Íriszedben angyalok táncolnak kecsesen
Hiányod sajgó fájdalma bennem
Álomúton szárnyal hozzád a lelkem
Bíborszínben ragyogó emlék-szerelem
pircsi47 - február 10 2012 14:53:06
Szép a versed Margitka!
Most már tudom a keresztneved a Sanyi Gitkájából!
Gratulálok: Pircsi
gufi - február 10 2012 17:45:44
Kedves Szomorúfűz!
Csodálatos kertben sétáltam, elbódított a virágok illata.
Nagyon szép emlékképekkel illusztráltad a múlt szerelmet.
üdv:gufi
szomorufuz - február 10 2012 19:36:56
Kedves Pircsi!
Igen Margit vagyok - valahogy a hosszú blog-évek alatt Gitka maradtam, de Margónak is hívnak.
Köszönöm, hogy olvastál. Szeretettel: Szomorúfűz
szomorufuz - február 10 2012 19:40:11
Kedves Gyöngy!
Az évek, amit jóban - rosszban együtt töltünk a szerettünkkel, bizony, nagyon mély nyomot hagynak bennünk. Leginkább a szépekre emlékezünk vissza, a fájó könnyeket felváltják az emlékezés könnyei.
Köszönöm, hogy meglátogattál. Szeretettel: Szomorúfűz
szomorufuz - február 10 2012 19:46:15
Kedves Gufi!
Nagy szeretettel köszönöm olvasásodat: Szomorúfűz
Nagyon szép hasonlatokkal éltél versedben. Tetszett a visszaemlékezésed!
Szeretettel: Zsuzsa
vali75 - február 10 2012 21:24:08
Kedves Szomorúfűz!
Csodálatos pillanatok varázsát elevenítetted fel a múltból. Valóban most már az angyalok vigyázzák szemeinek íriszét...Fájóan szép érzések, gyönyörű versben!
Margit vagyok - valahogy a hosszú blog-évek alatt Gitka maradtam, de Margónak is hívnak. 
