|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,223
|
|
Elhalt ajkadon a szó,
az egyetlen egy, az utolsó,
melyet nagyon vártam.
Elhalkult hangod,
halovánnyá fakult ajkad,
nem mondott volna imát,
csak értem, csak miattam…
Jól esett az a szó,
mely idejében jött,
a láz már halálra gyötört,
eltűnt a szoba, a föld,
fölöttem felragyogott
egy darab ég,
és lassan magához emelt
a kéklő messzeség…
Visszanézek a kapu előtt;
görnyedni látom,
ágyamra borultan, őt…
Nem sír, a gyász,
a fájdalom mögött,
szeme távolba néz,
és a csönd fölött kisimul
egy ráncos, öreg kéz…
Zamárdi 2012. február 11. |
|
|
- február 13 2012 06:58:28
Megható, versedet szeretettel olvastam!
Dellamama |
- február 13 2012 09:54:47
Üdv!
Versed érzékenysége és érzelmessége megérintett,
Tetszett.
Imre |
- február 13 2012 09:56:00
Megrendítő sorok,
Szeretettel:Gizi |
- február 13 2012 17:47:48
Kedves Anna!
Meghatóan, fájdalmasan - szép sorok. Sokszor a könnyek belülről égetnek bennünket, a fájdalom pedig még elviselhetetlenebb.
Szeretettel: Szomorúfűz |
- szeptember 19 2012 13:06:33
Kedves Anna! Szép verseidet jó olvasni.
Szeretettel: Hajdu Mária (Marcsy) |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. június 09. kedd,
Félix napja van.
Holnap Margit, Gréta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
