|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Önző módon egyedül neveled a fiad,
megmutatod a világnak, hogy Te ki is vagy?
Neked csak a gyermek kellett, nem is gondolsz rá,
apukáját elkergetted, nem is szólsz hozzá!
Serdülni fog, ki mutatja férfi szerepét?
Azt gondolod, elmondasz majd újra egy mesét?
Tudnia kell hogyan élje férfi életét
példa nélkül nem találja majd meg a helyét
Szükség lenne apára, ki elmondja neki
Férfiember nem kesereg mert nem szereti
ha gyenge, és őt mindenki csak kineveti,
példakép egy férfi lenne, ki őt neveli.
Férfiszerep nincs előtte, hogyan él tovább
nem gondoltál ugye erre, ne várjál csodát!
Kire fog majd támaszkodni az ő kedvese,
nem tanítottad meg vele, mi a szerepe!
Hogy tartja el a családját, ha majd lesz neki?
Nem mondtad el mi a dolga, nem is szereti
ha férfiként kell viselkedni, elfeledi,
magányos lesz, nem a nőket fogja szeretni
Önző módon felnevelted, példakép voltál
kis fejére sok gondot rá is zúdítottál
Női lelked fátylába burkoltad a fiad
hogy kell élni férfimódon, nem tudja, mi az!
Büszke lehetsz most magadra, nézed művedet
elmélkedsz, fiadból erő hová tűnhetett?
Apa nélkül felnevelted nincs több szereped
nem fogja ezt megköszönni soha teneked!
|
|
|
- február 15 2012 06:21:24
Kedves Klubtársak!
Versemet egy film mondanivalója ihlette, mely arról szólt, hogy a nő mindenáron férfi nélkül (apa nélkül) nevelte fiúgyermekét. No a filmben nem volt ennyire kiélezve a férfiszerep hiánya, ez csak az én képzeletem műve. Ezt csak azért írom, hogy a félreértések elkerülése végett, nehogy megsértsek valakit aki egyedül (férfi, apa nélkül) neveli, nevelte fiúgyermekét.
Szeretettel: Évi.  |
- február 15 2012 09:50:46
Kedves Évi,
kivétel erősíti a szabályt. Van ez úgy is, hogy mindkét szülő neveli a gyereket, és mégsem állja meg a helyét az életben. Szeretik ezt a témát a filmen, a pszichológusok is felhasználni, csak
tévedni emberi dolog. Nem értek egyet ezzel a felfogással, Különösen akkor nem, ha az elvált szülők normálisan viselkednek, és nem törik a gyerek lelkét azzal, hogy a másikat ócsárolják. A végén úgy is rájön a gyerek az igazságra, és akkor kialakítja véleményét mindkettőről, de ettől még lehet belőle nagyon is talpraesett, igazi férfi. Özvegy anyánk nevelt kettőnket, akinek a szomszéd azt mondta, milyen kár, hogy nincs apánk, semmi sem lesz belőlünk. Az anyám sírva mondta el nekem, mert az öcsém mg kicsi volt. Mondtam neki: oda se figyelj. A szomszéd fia munkakerülő, stb. lett, az öcsém és én megálltuk eddig, ezután már megálljuk a helyünket az életben.
Hány meleg lesz( félreértés ne essen, nem ítélem el őket, ők is emberek), de nem csonka családból származnak.
Mindettől függetlenül a versed szép, csak az üzenetével nem értek egyet.
Évikém, kihangsúlyoztad, hogy senkit nem kívánsz megsérteni. Távol áll tőlem, csak elmondtam az én nézeteimet, eddigi tapasztalataimat.
Szeretettel puszillak: Radmila |
- február 15 2012 11:04:14
Radmila drága!
Értem amit írsz és igazat adok Neked. Én kifejezetten azokról a nőkről írtam akik önmaguktól döntenek úgy, (nem özvegyek, nem elváltak) hogy igenis ők megmutatják a világnak, hogy egyedül is képesek felnevelni a gyermeket.Én az ilyen gyermekeknek a lelkében keletkezendő sérülésekre utaltam.
Az amiről Te írsz (anyukád özvegyen nevelt fel benneteket és nagyon jól, természetesen miért ne lehetne jó) az más téma.
Hiszen nagyon sok gyermeket felneveltek tisztességesen apa nélkül (is).
Ez a mai korra jellemző inkább, amikor a kissé kiöregedett "plázacicák" üresnek érzik az életüket, de még biológiailag alkalmasak egy gyermek kihordására, nem is érdekli őket a férfi csak addig, amíg a **** eljut a megtermékenyítendő petesejtig.
Nincs tovább feladata szerintük a ő életében sem, a megszületendő gyermekében meg főleg nincs. Én ezekre gondoltam. És (sajnos) sok olyan történetet olvastam, ahol a fiúgyermek( anyucinak szeme fénye) nem tudott családot alapítani, mert anyuci önző módon csak önmagának szülte gyermekét, és úgy is nevelte. Természetesen a másságnak semmi köze ehhez, de olyan történetet is olvastam, hogy pontosan ezért lett más a fiúgyermek.
Radmila drága!
Nagyon örülök, hogy megosztottad velem tapasztalataidat és őszintén elmondtad véleményedet.
Szeretettel puszillak: Évi. |
- február 15 2012 11:10:07
Kedves Sanyi!
Köszönöm szépen, hogy olvastál.
Szeretettel: Évi. |
- február 15 2012 11:20:21
Ne szóljatok meg!
Nekem szerencsére leányom van.
Ifjú koromban azt vallottam, hogy a házasságban a gyerek a legfontosabb és a férfi csak a szükséges rossz, ami hozzátartozik.
Azt nem tudom, ha most lennék fiatal akkor mit mondanék ugyanerről a témáról.
Üdv. Lilla |
- február 15 2012 11:53:18
Kedves Lilla!
Köszönöm szépen, hogy olvastál és véleményeztél.
Üdv. és szeretettel: Évi. |
- február 15 2012 16:35:55
Látom, egész kis fórum alakult ki e téma körül!
Pro és kontra tudnék eseteket mondani saját családomból is. Minden lehetséges, de egy gyermek egészséges fejlődéséhez mindkét szülőre szükség van. Pontosan azért ahogy versedben is írtad. Mindegy, hogy lányról vagy fiúról van szó.Nemcsak a minta miatt, mert sajnos én látom a saját gyerekeimnél is, hogy ők ( bár én és férjem ötven évet éltünk szeretetben.) mind három elvált, egyik unokám már 5 éve házas és sajnos válás előtt állnak.
Azt hiszem ez erkölcsi és társadalmi probléma! Dellamama  |
- február 15 2012 16:36:55
Kedves Klubtársaim! Akik eddig minden versemet véleményeztétek, most nem, talán "darázsfészekbe" nyúltam? Nem volt szándékos isten bizony.
Ha valaki úgy érzi, hogy megsértettem versemmel, ne haragudjon rám. Nem árt, ha néha valaki elmondja, vagy leírja a nagybetűs ÉLET vélt vagy valós igazságait. Azzal, hogy homokba dugom a fejemet, mint a strucc, a probléma még létezik, csak én nem akarom tudomásul venni.
Tudom, hogy erről van szó, ha nem, győzzetek meg az ellenkezőjéről!!
Szeretettel továbbra is! Évi. |
- február 15 2012 16:51:24
Kedves Dellamama!
Őszintén nagyon örülök, hogy leirtad a tapasztalataidat. Örülök annak, hogy úgy látod, hogy mindkét szülőre szüksége van egy gyermeknek.Természetes, hogy így is adódhatnak problémák, hogyne, hiszen emberek vagyunk és még jó, hogy nem egyformák.
Tudom, hogy nem olyan egyszerű - mint ahogy a versemben leírtam, hogy ez fehér, ez pedig fekete. És a többi színnel mi van?
Nagyon jól érzékeltetted hozzászólásodban, hogy igenis, léteznek színárnyalatok! És ha valaki ebbe bele tud kapaszkodni, már nyert ügye van. Ha nem, megpróbálja megkeresni újra a neki megfelelő színt. Ezt érzem, amikor azt írod, hogy egy házasságnak (kapcsolatnak) válás a vége.
Nagyon bonyolult az élet, tudom!
Nagyon szépen köszönöm értékes véleményedet és külön köszönöm, hogy magánéletedből is hoztál egy "csipetnyit".
Szeretettel: Évi. |
- február 15 2012 18:05:04
Milyen igaz! Tanítok, sok emberrel vagyok kapcsolatban, a fiaikat egyedül nevelő anyákról köteteket lehetne írni!
Szeretettel olvastalak kedves Évi! |
- február 15 2012 18:34:07
Szia kedves marina!
Neked elmondom, hogy már megbántam, hogy ezt a verset megírtam. Tudom, hogy Te tanítasz, kapcsolatban vagy egyedül nevelő fiús anyukákkal. Én úgy gondolom, hogy jó lenne, ha nem kellene szembesülnöd bizonyos tényekkel pedagógusként.
Köszönöm szépen, hogy olvastál és véleményeztél.
Szeretettel: Évi. |
- február 16 2012 00:47:53
Első válásomkor 6-éves lányom az édesanyjánál maradt. Mikor újra nősültem, "kaptam" egy 6-éves kslányt, kinek az édesapja, már a szülők válása után, meghalt. Én lettem az apja, fölneveltem, férjhez adtam, szárnyra bocsájtottam. Máig én vagyok neki az Apa. Gyermekei az én unokáim (16 és 12-évesek), akik néhány éve tudták csak meg a lányomtól, hogy nem én vagyok a vérszerinti nagypapa... Igen, a gyermek fölneveléséhez az első pillanatoktól szükség van az apára, de őt lehet pótolni is, ha az illető apaként tud viselkedni... |
- február 16 2012 04:18:29
Kedves Dávid!
Nagyon szépen köszönöm, hogy ide látogattál és elmondtad értékes gondolataidat, mellyel maximálisan egyetértek.Sokszor lehet a nevelőapa az "igazi", hiszen vannak olyan helyzetek mint a Te esetedben is, hogy Te lettél a második házasságodban az apuka.
Az a lényeg, hogy a gyermek érezze az apai szeretetet, törődést, és felelősséggel vállalja a szerepet. A gyermek azt az embert fogadja el apának aki törődik vele, tök mindegy, hogy az nem a biológiai apa. És igenis, úgy gondolom, hogy tudja úgy és annyira szeretni, mintha vérszerinti gyermeke lenne. Mert miért ne tudná?
Köszönöm, hogy "meglátogattál",
Szeretettel: Évi. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. április 19. szombat,
Emma napja van.
Holnap Konrád, Tivadar napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
