A fény, mely megcsillant a tó tükrén
sebesen utat tört a mély felé.
Célját elérve szétterült az apró kavicsokon
s vakító fénnyel több színben játszadozott.
A csendes, tiszta viz? tó hirtelen feléledt.
Az apró halacskák boldog násza
új élet kezdetét vetítette felém
s e parányi lények feledtették a veszélyt.
Hová lett a fény, mely szemedben szikrázott?
Hová lett a vágy, mely folyton lángolt?
Nem hallod? Körülöttem üvölt a csend!
Nem látod? A magány hatalmába vett!
Szikrázik a nap, ontja melegét
én mégis fázom, oly sötét a lét.
Lassan bezárkózom, már nem várok Rád -
érzem, egyre távolodsz t?lem s vissza nem találsz.
