|
 Vendég: 91
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Csak életet akartam adni,
Reménybe öntött szavakat,
Hogy te is megláthasd újra,
Az örökségül ígért örök javakat.
Mosolyod voltam ékes arcodon,
Könnycsepp égszínkék szemeden,
Mely gyönggyé vált egykor éjjel,
A veled végig táncolt örök tereken.
Én csak egy bolondos csillag voltam,
Te pedig az én Életadó örök fényem,
Kinek köszönhettem, s köszönöm
E földre kapott, boldogságos létem.
Míg más rajtam köszörülte nyelvét,
Te szívembe adtad a szelídség szavát,
Mely megtanított engem, a vak- süketet
Hogyan is adjam én, az örök életnek javát!
Útnak indultam megtört, fázós hajnalon,
S tudtam utamon, nem lesznek paloták,
Csak könnybe rejtett szegény gyémántok,
Melyeket az Úristen részére én adok át.
Koldusszívekben éltem, s élek ma is,
Gyógyítom a tegnapnak fájó sebeit,
Hogy megérezze minden szenvedő,
Az én szívem őket, nagyon is szereti.
S ha majd egyszer elfogy az én fényem
Testem pedig, pihen majd a vén porban,
Egyszerű kis fejfám legyen, s rajta írva
Egy mondat: Ő Ember maradt e korban!
|
|
|
- február 15 2012 06:52:25
Kedves Tenger!
Gratulálok! Nagyon tetszik a mondanivalója a versednek. "megkoronázva" utolsó soroddal:
"Egy mondat: Ő Ember maradt e korban!"
Szeretettel olvastalak!
Évi.  |
- február 15 2012 17:38:04
Igen egyet értek a kis fejfával mert az számít ami vagy és nem az aki voltál Mint a miatyánkban. "Ki vagy a mennyekben"
Gratulálok Lajos |
- február 22 2012 18:26:34
Ez gyönyörű, szóhoz sem jutok. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
