|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Októberi ?sz
Nagyerdessy Mihály írása
Székemen ülök a teraszon,
dagadt lábamon fáradó testem
sajgó kínok közt pihentetve.
Nézem a felh?k könnyét, hogyan
fut tócsából a tengere felé,
engedelmességébe rejtve
egyszer? zajos titkát t?lem,
aki gyilkolni is képes érte
fakuló színek árnyékában.
Hangtalan gubbaszt kémény szegéjén
szürkeségében is az élet,
nyakán tollas arany gy?r?jével,
kiáltatlan marad cs?rén a
megölték, megölték, megölték!
És ázik és ázik és ázik..
2007-10-05 Érpatak |
|
|
- január 01 2008 15:57:08
Az ?sz, melyben benne rejlik az elmúlás igérete is, néha keser? gondolatokat hoz felszínre, Kedves Misi és párosulva ez testi gyengeségünkkel, lelki gondjainkkal érzelmessé teszi hangulatunkat, mint ahogy versed minden sora jelzi ezt számunkra. |
- február 14 2008 10:46:31
Kedves Nagyerdessy!
Ez a "nyakán aranygyûrûvel" hangtalan gubbasztó madár a kémény szegéjén ugye, a vadgalamb akar lenni!
Ugyan én úgy tanultam az énekét, hogy "Megölték szegényt, kivették szívét, ....stb.stb."
"Kiáltatlan marad a csõrén...."
A madarak esõben elbújnak a fák, bokrok ágai közé, és igen, ilyenkor valóban csönd van. Mikor ilyen idõ van, én is gyakran gondolok rá, hogy vajon ennyi sok madár hova is bújik el?
Tehát a szürke életet egy szürke színû néma madárhoz hasonlítod?
Nagyon elgondolkodtatóak a soraid!
Gratulálok és üdvözöllek:
Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 30. szombat,
András, Andor napja van.
Holnap Elza napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
