|
 Vendég: 98
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Lassan múlik bánatom,
Volt az a lány, többet,
nem látom.
Kétszer vesztettem el,
ma este utoljára,
Már nem fáj annyira,
Nem fojtogat a hiány,
Csak a fázós csöndes magány.
Talán majd egyszer,
Ha a következő életben,
lelkünk egymáshoz konvergál,
s találkozunk a végtelenben,
hol nem lesz több magány.
De addig ebben az altérben,
várom a párom.
Ki lesz majd, programom vezérlő jele,
Kliensem szervere,
Szívem protokollja,
Magányom, sebeim édes gyógyszere. |
|
|
- február 15 2012 22:13:24
Érzelmes sorok,
Gratulálok!
Imre |
- február 16 2012 09:39:19
Érzelmes vers, tetszik.
Vica |
- február 16 2012 10:35:55
Kedves Kineknincshelye!
Szomorúságot s a magány érzését kifejező versed szép, bár csak néhány helyen rímelnek a sorok!
Az utolsó négy sor tetszett a legjobban!
Azt kívánom, hogy még ebben az életedben találd meg magányora, sebeidre az "édes gyógyszert"!
Szeretettel: Zsuzsa
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
